3,5 éves lányommal katasztrófa az öltözködés. Újabban nem jó se a bugyi, se a harisnya, se a póló, rángatja le magáról, hiába ő választja ki. Nálatok is volt már ilyen?

Igazi hisztis gyerek. Nem szabad megengedni hogy ő irányitson. Mert ha engeditek még rosszabb lesz, őrületbe tudja kergetni a szülőket.

Nálunk egy módszer működik, hogy akkor én elindulok dolgozni, a meztelen gyerek meg marad itthon. Amint elindulok a cipős polc felé, már jön és rajta van a ruha egy része. Hamar leszokott róla, hogy semmi se jó. Drasztikus, de valamit muszáj volt kitalálnunk, mert különben soha nem érnék be a munkahelyemre. Hiába valaszthatta ki ő, akkor is ment a hiszti. És ami ennél is rosszabb volt, hogy az oviban is próbálkozott a hisztivel.

Éppen tegnap du volt egy elég durva ilyen jellegű műsorunk. Iszonyú hideg volt 4 körül. Ahogy kiértünk az oviból elkezdte mondani,hogy nem veszi fel a kesztyűt és a sapkát. Mondtam neki, hogy hideg van, vegyük vissza. Persze ment a műsor, hogy szorítja stb. Tudom, hogy nem szorítja,mert először bedőltem, de érdekes hogy az ÖSSZES szorítja ILYENKOR! Kezdte a hisztit, már a toporzékolást is elkezdte, de én nem hagytam magamat kiborítani. Mondtam neki halál nyugodtan,hogy visszavesszük a sapkát és a kesztyűt is. Persze már folyt a könnye, meg csapkodott a kezeivel. De továbbra is nyugodtan mondtam neki, hogy sírhatsz, leveheted akkor is visszavesszük. Persze nem nyugodott meg azonnal. Szerintem meglepte a reakcióm, mert általában vagy könyörgök neki vagy látja rajtam, hogy mindjárt megőrülök és próbálom meggyőzni. De tegnap ezt próbáltam ki. Kíváncsi vagyok meddig működik :)

"Sajnálom, hogy nincs kedved ma az óvodában ezt a szép ruhát viselni, de meglátod, hogy jól érzed majd magad benne, és ennek én is nagyon fogok örülni." A sajnálom szóval a szülő megértést és együttérzést közvetít a gyermeke felé, egyúttal kimondatlanul azt is üzeni neki, hogy tudom képes vagy megbírkózni a helyzettel. Hatékony szülői gesztusok a gyerekkel: leguggol, hogy azonos szemmagasságban legyenek. Odamegy hozzá, és csak akkor kezd el beszélni. A szemébe néz, ha a gyerek is hajlandó visszanézni. Megérinti a gyereket, például a vállát. Ha a gyerek vitatkozni kezd, megteheti a szülő, hogy szóról szóra, többször is elismétli ugyanazt a felszólítást. Az ellenvetéseket pedig ahgyja figyelmen kívül. Szemrehányással a szülő soha nem éri el, hogy a gyerekek javítson a viselkedésén. A szülő nem könyöröghet a gyereknek. Homályos felszólítás: Még mindig nem vagy rendesen felöltözve? Negatív megfogalmazás: Ne hagyd szanaszét a ruhádat! Ne kiabálj! Világos felszólítás: Vedd fel a másik zoknidat is! Pozitív megfogalmazás: Hagyd abba és gyere ide! Tedd be a ruháidat a szekrénybe! A halk, rimánkodó, sírós hangnak nemigen van felszólító jellege. Kiabálásnak is gyászos eredménye lehet, visszakiabálás, megfélemlítés, nemtörődömség. A gyerek észleli, hogy, aha, anya elvesztette az önkontrollját.

Sokaknál van ilyen helyzet, ahol kb 3 és fél, valamint 5 éve közötti gyermek van, mert utóbbiak többségére jellemző, életkori sajátosság. A meztelenség is természetes. Persze muszáj egy szintig szocializálni, tehát pl utcán ruhában sétálni, erre meg írtak itt páran megoldási ötletet.