Ismertek olyan esetet, ahol extrém korán tanult meg a gyerek olvasni? Hány éves volt, hogyan történt?

Én is úgy mentem első osztályba, hogy folyamatosan olvastam-írtam-számoltam. Nem unatkoztam (az osztály kétharmada már írt-olvasott valamilyen szinten, így tudásszint szerint három csoportba osztott a tanító és eszerint kaptunk feladatokat). Nekem jó volt, mert sikerélményekkel tele, mégis erőfeszítés nélkül végeztem el az első osztályt, ami nagyon jó pozitív hozzáállást biztosított tulajdonképpen egész életemben a tanulással szemben.

Amúgy akkor még természetesen nem volt ez a kötelező óvoda agyrém (csak az iskolát megelőző évben), ezért ősztől tavaszig a nagyszüleimmel voltam otthon (mert kb. mindig mindent elkaptam a többiektől, így egy idő után már eleve nem vittek, ha tudták, hogy el lehet kapni valamit), és a nagyapám tanított meg (meg még sok másra, ami egy életen át elkísér, és sokkal nagyobb érték, mint amit az óvoda adhatott volna), az én kérésemre.

Jobb nem erőltetni, persze viszont ha a gyermek önmagától érdeklődik, akkor ovis korában is lehet betűket mutogatni neki, de nem javaslom támogatni ebben különösebben. A gyermek kérdez erről, a szülő válaszol neki, az olvasás tanulásról ennyit, 6 éves korig.

Elég ritka, hogy egy gyermek 5 éves kora előtt erről érdeklődik, főleg 3 évesen igen ritka, de ha kérdez, akkor a felnőtt válaszoljon neki, melyik betű micsoda.

Aki 3 évesen már tud olvasni vmilyen szinten, azonban általában csodagyerek, sokszor nem is kérdez erről senkit, hanem "leveszi valahogyan" a szövegből, mi mit jelent, a saját módszereivel. Ilyen csodagyermek volt legalábbis a saját bevallása szerint Erős Diána, egyiptológus, régész, történész, ő már kettő évesen olvasott. Ez igazán ritkaságszámban megy.