Mennyi időt tölt 2 éves gyereketek a nagyszülőkkel?

A keresztfiam két éves lesz. A hét szinte minden vasárnapján itt van, s hét közben 2-3 délelőttöt vagy délutánt, de van, hogy egész napot is. (Tündéri kölyök, igazi elevenség, s ha ezzel tudunk segíteni a szülőknek, hogy beadhatják, akkor miért ne? Így legalább őt is lekötjük, játszunk vele, más embereket is lát, nem csak anyát. Anya pedig tudja csinálni a dolgát.)

Mi az ő lakhelyükhöz képest a második faluban lakunk (10 km-re), a másik nagyszülő rögtön a következő faluban (3 km-re), mégsem ajánlja fel egyszer sem, hogy vigyáz az unokájára. Annyira érdekli, hogy hetente egyszer ugorjanak be pár percre. VAnnak ilyen szülők is, akiket nem érdekel az unokájuk.

Két kis ikerunokam 7 honapos kora ota van nalam csütörtök reggeltol péntek estig. Most 2 és fél évesek. Elotte én mentem hozzajuk (35 km) kb. kétszer egy héten, hogy a lanyom intézni tudja a dolgait, meg egy kicsit egyebekben is segiteni. (az elso héten, mikor kijött a korhazbol, minden nap mentem... Elsore nehéz mindjart ikreket gondozni!)

A masik nagymamanal is ez a helyzet, ott is egy éjszakat töltenek hetente. De a hétvégeken is gyakran összejön a csalad, egyiknél, masiknal; ahogy jön. Szerencsére jo a kapcsolat mindkét "mami"-val, igy a szülok, akik messze dolgoznak a lakohelyüktől, nyugodtak lehetnek, mi meg imádjuk őket!

(Bocs az ékezethiányokért az elején, a gépem szarakodik és nem akarja rendesen átvenni a magyar betűket, kihagy...)

az én srácaim 6,5 és 4 évesek. A nagyobbik akkor aludt ott először két éjszakát a szüleimnél, amikor a kisebb született. Utána sokáig nem, egészen mostanáig. Rájöttem, hogy azért nem tudom kialudni magam, mert állandó féléber állapotban vagyok, hogy azonnal tudjak ugorni, ha felriadnak. Csak ritkán van ilyen, hogy rosszat álmodik valamelyik, de azért előfordul. Viszont úgy kb. 2-3 hónapja elkezdtek szeretni ottaludni a mamánál-papánál, olyankor el tudunk egy este menni valahova a férjemmel és éjjel pihentetően alszom. Másnap reggel mintha kicseréltek volna.

Az a helyzet, hogy jobb érzés magam mellett tudni őket, de néha kell egy kis nyugi. A vicc az, hogy megérzik, hogy mikor van ez és ők kérik, hogy had aludjanak ott :) A nagyobbik fiam le is szervezi a mamával, és kész tényként közli velünk :) Hát nem édes ??? :)

De igen, nagyon édes!

Egyébként is fontos és megható a kicsiket az "öregekkel" látni. A legtöbb esetben sokkal elnézőbbek a nagyszülők, mint velünk szülőként voltak. A gyerekeknek nagyon fontos, hogy a szüleiken kivül mas "bizalmasuk" is legyen, akinek bút-banatot, kis titkokat elmesélhetnek. Pszichologialag is jó, ha a kicsik minél több embert ismernek, könnyebben elmúlik a kezdeti félénkség.

Az én unokaimnak szerencséjük is van (és volt), nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, és ebbol adódóan egy csomó unokatestvér mozog körülöttük, és foglalkozik velük!

Abban is igaza van az előttem szólónak, hogy bizony kell egy kis pihenés a szülőknek! És a házassag is kevésbé sínyli meg a gyermekek érkezését, ha a házasfelek egymásnak is tudnak néha egy kis időt szentelni!

tegnapelőtt 10:37 vagyok

Azért engedékenyebbek a nagyszülők, mert ők már felneveltek egy-két stb. gyermeket, így az unokákat már lehet kényeztetni, hiszen nem nekik kell nevelni, arra ott vannak a szülők. Édesanyám is azt mondta, hogy ha a keresztfiam fel akar mászni a szekrényre akkor azt mondja, gyere felteszlek. (Jó, hát azért nem, de szóval nem fogjuk annyira nevelni, mint a szülei. Persze ez nem jön be, mert azért mindent nem engedünk meg neki /legalábbis én, mint keresztanyu, nagynéni sok mindent nem engedek meg/.