Miért reagál így a kisfiúk közeledésére?
A lányunk 2 és fél éves. Nyitott, barátkozós természet, egy éve bölcsődés. Nagyon szeret odajárni, jól kijön a csoporttársaival is. De játszótéren, vagy más korcsoportos helyen is gyorsan haverkodik.
Viszont pár hónapon belül két hasonló eset is volt, amit nem tudok hova tenni, mindkétszer nála kb. egy évvel fiatalabb kisfiú volt az "elkövető".
Az első esetnél családilag szállodában voltunk. Az ajtóban állt, elhaladt előtte egy család egy épphogy járni tanuló kisfiúval. A kisfiú odalépett hozzá, megfogta a kezét, a lányom ettől eltátotta a száját, mire a kisfiú bedugta a kezét a szájába. Iszonyatos sírás, krokodilkönnyek.
Második eset: orvosi rendelő, gyereksarokban testvérpár, 3 éves kislány, ránézésre 1-1,5 éves kisfiú. A kisfiú odalépett és nagy vigyorral megölelte. Megint hisztérikus sírás, krokodilkönnyek. Viszont 3 perccel később a nővére csinálta meg ugyanezt, kicsit még arrébb is taszigálta a lányomat, azt vigyorogva fogadta.
Nem teljesen értem a dolgot, mert nála kisebb fiúk még ránézésre se jelenthetnek veszélyt, fél-egy fejjel alacsonyabbak is. Ráadásul ugyanezt a viselkedést kislánytól már vigyorogva tűrte, ott haverkodott.
Egyébként nem fél a fiúktól, nemtől függetlenül játszik a neki szimpatikus gyerekekkel (korosztály 90%-a).
válasza:2,5 évesen nem érti, hogy az 1-1,5 évesek még máshogy ismerkednek, mások a szokásaik
lehet azon is ki van akadva, hogy nem tud járni egy kisebb gyerek.
Valószínű nemigen mozog kisebb gyerekek társaságában.
az én gyerekem meg a kicsik szájába adja a cumit is, ha az elejti, babázik velük :)
válasza:A bölcsődében kevert korosztály van, kb fél évestől a 3 évesig. Most már a "nagyokhoz" tartozik és állítólag anyáskodik a picik felett. Segít öltöztetni, odaviszi a cumit, cipőt, állatkát, vigasztalja őket, ha sírnak.
Ezért is furcsa, hogy sírógörcsöt kapott két barátkozós közeledéstől is.
Aztán lehet, hogy éppen nem volt ölelkezős hangulatban, vagy kizökkentette valamiből a kisfiú, fene tudja. A mainál mellette álltam, tényleg semmi agresszió nem volt a kisfiú részéről, bár nem is parolázott, csak odament és ráborult :)
válasza:Ez vicces.volt :-D
De most komolyan te mit szolnal ha odamenne hozzad egy pasi es a nyakadba borulna vagy a kezet a szajadba tenne ???
Na ugyan ugy es ugyan ez zavarta a lanyod ...
Kvazi letamadtak meg ha ilyen szeretgetos formaban is
Az en lanyom a masik oldal megy es olelget mindenkit es nem erti miert sirnak a picik :-)
válasza:Kedves kérdező, ez nem általános jelenség, az érdembeli válaszadáshoz inkább csak a helyzetben szereplőknek van lehetősége. Túl sajátos esetről írtál. :)
"Az en lanyom a masik oldal megy es olelget mindenkit es nem erti miert sirnak a picik :-)"
MÁSIK oldal??
Kérdező, óvodában is tapasztalom, hogy többségében jól kijönnek egymással a kisebbek és a nagyobbak, kölcsönösen építő folyamat, csak egy kis idő, ismerkedés kell a gyermekeknek egymás iránt, valamint értő pedagógus.
Nem véletlenül egyre elterjedtebbek kb 20 év óta a vegyes (életkorú) óvodás csoportok.
Akárcsak, kérdező, ahogy a ti bölcsitekben is el tudom képzelni, hogy jól működik, úgy látom, ebben egyetértünk.
A kérdésed megoldását tehát NEM EBBEN kell keresni.
Ez tehát sajátos és egyéni helyzet, nem vagyunk ott, nem tudjuk kitalálni, mi lehet az oka.
(Az életben léteznek életkori sajátosságok a gyermekek viselkedésében, érzelemvilágában, reagálásmódjában, de ez NEM ilyennek tűnik, a leírásod alapján.)
Hajlok arra, hogy a nagy kilengésekkel totyogó kisfiúk első blikkre (mondhatni bemutatkozás nélkül) hirtelen ijesztőbbnek tűntek, mint pl. a második kisfiú nővére. Ő a kora miatt fejlettebb volt, talán tekintélye volt a lányom előtt emiatt, szemben a kisfiúval.
Vagy simán csak rossz pillanatban kapta el - tény, hogy éppen egy üvegfal sarkánál állt és az öleléssel be is szorította ebbe a sarokba (ahogy ráborult, a súly miatt egy lépést tett hátra és nekiszorult a falnak).
Kezdem a véletlen számlájára írni, hogy mindkét esetnél fiatalabb fiúk voltak a szereplők.
Belegondolva, felnőtteknél is kell neki 2-3 perc távolról vizsgálódás, mire beugrik haverkodni. Utána már nincs gond, de a rárontós felnőttektől is hátrál. Mondjuk azoktól én is :)
válasza:Egyébként, kérdező, evvel én is hasonlóan vagyok. Sose értettem azokat a felszínes felnőtteket, akik ezerrel vicsorogva rárontanak a kisgyermekre, hogy "jáááj cükimükiiii", de oda se figyel a gyerekre (a gyermek reakciójára se), csak mondja a magáért...
Én többnyire hagyom, hogy "felfedezzen" engem a kisgyermek, ahogy írod: "szemrevételez", letapogat a "csápjaival", hogy "nini, ki ez itt?". :) Aztán fokozatosan kialakul az ismerkedés, vagy ő kezdeményez, vagy én.
Nem értem pl ezt a társadalmi erőltetést se a köszönés kapcsán, főleg ha kisgyermekről van szó. A kisgyermekek többségéhez fokozatosan lehet közeledni, nem rárontani. Köszönéssel se működik jól, sem elvárva, se ráköszönve, általában.
Persze ha adott esetben a kisgyermek "ront rá" a felnőttre, azt többnyire meg kell értsük, ő még a szocializáció kezdetlegesebb fokán áll, mondom ezt bárminemű becsmérlés nélkül; mi is tanulunk a kicsiktől, ők meg mást, pl szocializálódást, tőlünk, ez természetes.
Sajnos a legtöbb szülőben ott van ez az indokolatlan reflex, hogy "jaj, mit gondolnak rólam mások, hogy nem nevelem meg a gyermek, ha nem köszön másoknak, jáááj". És ugye "lökdösik" a csemetéjüket, hogy "na, köszönj szépen a néninek/bácsinak/annak a gyereknek! :)"
Ez marhaság, a meglátásom szerint.
Tehát nem kellene erőltetni a köszönést se bölcsődés, se óvodás korban. Mire iskolás korú lesz, úgy is látja a jó példát jó esetben, és hozzászokik, meg addigra bátrabb is lesz. (Akadnak persze már ovisként, bölcsisként bátrabb gyerkőcök is.)
Meglátásom szerint alapvetően és többnyire hagyni kell a kisgyermeket kibontakozni, de közben persze finoman terelgetni. Látja úgy is, milyenek a társadalmi normák, de az ő fejlődési szakaszát természetes módon erősen befolyásolják a félelmei, szorongásai idegenek iránt, legalábbis a legtöbb kisgyermekre 5, 6, vagy 7 éves korig jellemző, érthető módon.
Én tehát inkább általában in medias res ismerkedem gyermekekkel és egyúttal fokozatosan, kivárva, hogy a gyermek mikor milyen szinten nyit és ehhez mérten apránként ő is lép, meg én is. Pl haverjaim gyerekeivel, vagy amikor babysitterkedem, meg óvodában.
Más kérdés a szándék tartalma. Ha pl egy felnőtt direkt azért és olyan módon nem köszön, hogy éreztesse undokságát (pl ráköszönök és csak azért se köszön vissza egy felnőtt), az nyilván rosszindulat és nem kívánatos.
Szóval van viszont ilyen is akár, igen, amikor kisgyermek már attól is megijed, ha akár egy másik kisgyermek "ráront", bár helyzettől és mindkettejük temperamentumától is függ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!