Mit lehet csinálni nagyon rossz gyerekkel?

Nekem is ilyen odamenős-barátkozós-szeretgetős a lányom, én ezt egyáltalán nem tartom sem rosszaságnak, sem neveletlenségnek.

A sikítás, a hisztizés valahol életkori sajátosság, aminek a kezeléséhez hatalmas nagy türelemre van szükség. Ha ilyenkor kiabáltok a gyerekkel, vagy megszidjátok, csak pont az ellenkezőjét éritek el. Ekkora gyereket még nem büntetéssel kell elsősorban nevelni, ugyanis teljesen más a gondolkodásmódjuk. Azt kell nekik megmondnai,hogy mit csináljon, és nem pedig azt, hogy mit NE csináljon. Pl. Sír, rákiabáltok, ne sírj. Jó, de ő ettől még honnan tudja, hogy sírás helyett mit csináljon??? Mondd inkább azt, gyere, nyugodj meg. Ha sikítozik, és rákiabáltok, akkor ő még hangosabban fog sikítozni. Érted, ugye, mit akarok mondani? Mindezt tapasztalatból mondom, nálunk működik.

És vannak dolgok, amiben nincs apelláta, nem kívánságműsor, nem szabad a gyereknek engedni, ilyen pl. a kézenfogás. Minden gyerek tiltakozik ellene, ez természetes, az enyém is bepróbálkozott, de én nem engedtem neki, megmondtam, ha nem fogja a kezemet, akkor már fordulunk is vissza a lakásba. Kb. 3-4 alkalom után már annyira elfogadta, hogy séta közben, ha bármi miatt elengedtem a kezét egy pillanatra (táskámat megigazítani, elővenni egy zsepit, stb.) abban a pillanatban lecövekelt, és csak akkor indult újra, mikor újra megfogtam a kezét.