Egyik nap azzal jött haza a kisgyerekem, hogy állatokat vittek be az óvódába, azokat nézték, simogatták, fogdoshatták stb. Nem kellett volna erről minket, szülőket is tájékoztatni (de inkább a beleegyezésünket kérni), hogy ilyen program lesz?

nálunk is volt ilyen, konkrétan a bp-i állatkert vitt nekik állatokat és ezért 500Ft-ot kértek minden gyerektől.

nálunk szülőin mondták, utána ki volt irva a faliújságra, majd ugye a pénzt úgy szedték be rá, hogy aláiruk, arra adjuk

Én értem a problémádat. Sokan eléggé sarkosítottak a kérdéseden (már ha én gondolom jól)

Szóval manapság már tényleg minden xarságért szólnak, kiírják az üzenőtáblára, stb. ez meg tényleg olyan dolog, hogy ha a gyerek fél, akkor jó lett volna, ha tudtok róla, hogy tudj vele erről beszélni, kicsit tudd "tréningezni"... Gondolom nem nemvitted volna aznap, meg nem azt vártad volna el, hogy vele külön üljön egy dadus, amíg a többiek állatot simogatnak, csak így nem érte volna váratlanul a gyereket.

Szóval én neked adok igazat.

Egyébként az, hogy a gyerek fél a kutyától, nem egyenlő azzal, hogy nyámnyila, vagy anya burokban neveli, ezt sugározza.

Az én férjem pl egy erős, magas, ízzig-vérig férfi, mégis a legkisebb póktól is ordítva rohan el és nekem kell megfogni... :D nagyon vicces amúgy, de ezt hívják fóbiának, nem tehet róla :)

Vagy ott van a kisfiam, 2 éves, belevaló kissrác, de valamiért retteg a kakastól, (van egy a szomszédban) hiába mutogatom neki, meg mondom, hogy milyen aranyos, milyen szép, fél tőle, pedig soha nem támadta meg, vagy ilyesmi, sőt a mamáék tyúkóljába mindig rohan, hogy összeszedi a tojást (ott nincs kakas).

Most ez a bizonyos kakas az óraátállás óta (? :D) kicsit bezavarodott és minden este 9kor elkezd kukorékolni. Olyankor a fiam már alszik, de olyan hangon tolja a jószág, hogy áthallatszik, a fiam meg sírva kel fel, és kiabál, hogy anya gyere, mert itt a kakas. Hiába mondom neki, hogy nincs itt, a szomszéd bácsinál van, ő mégis megijed. Ez van, fél tőle. Majd kinövi. Vagy nem. De ettől se nem nevelem burokban, se nem nyámnyila.

Szóval értem az alapproblémát, a gyerek lelkének jobb lett volna, ha nem váratlanul éri, és teljesen felesleges volt így a torkodnak esni...

Nem hinném, hogy rákényszerítettek gyerekeket simogatni, azt meg végképp, hogy pókhoz kellett nyúlni. Ha félt, gondolom óvonő biztatta, segítette. Semmi problémát nem érzek ebben.

Az én kutyától félős fiam is részt vett kutyabemutatón oviba, sőt továbbmegyek, olyan suliba vittem, ahol kutya is részt vesz heti 3-szor az órán. Na bumm. :)

Dolgoztam bölcsiben, és nem, nem kérdeztük meg előre a szülőket. És de, tudtam mindegyikről, hogy mire allergiás.

Ez nem álszentség, az allergia lehet nagyon súlyos, ha valamit, ezt minden gyerekről AZONNAL megtanultam, ahogy bekerült hozzám, hogy mit kell kerüljön.

És miért nem kérdeztem meg erről a szülőket? Arról sem kérdezem meg, hogy kimehetünk-e az udvarra, köszönhet-e a postás bácsinak, egy kutya ugyanilyen szerves része az életnek.

Mi speciel kecskéket mentünk etetni a törpi két évesekkel. Kerítésen keresztül, és képzeld, túlélték. A szülőknek elmeséltük UTÓLAG, onnantól ők is jártak, és lelkesek voltak, hogy nem csak gyerekmegőrző a hely, hanem próbálunk minél több élményt biztosítani nekik.

Szülőként szintén nem haragudnék. Nyilván vigyáztak rájuk, nem kintről hoztak be kóbor, veszett kutyát, nem lenne miért replikáznom.

Nálunk úgy volt, hogy mindenki bevitte a saját allatát, ha akarta az allatsimogato napra. Az óvónéninek kigyoja volt, az volt a legnépszerűbb persze, de volt hörcsög, tengerimalac, kutya, cica.

Imadták a lanyaim. Még azt is kikönyörögték, hogy máskor is hozzá be az óvónéni a kígyót :)

Ha egy csoportban sok gyerek fél az allattol, akkor egymást hajszoljak bele a felelembe.

Szerintem ez egy tök jó dolog, bár abban igazad van, hogy előre szolhattak volna róla.

Csak a leeséstől és a hangos zajoktól félünk ösztönösen, minden más csak tanult viselkedés forma.

Ha soha nem érte a kicsit olyan, ami miatt kialakult ilyen félelem, akkor hiába tiltakozol, te neveled arra, hogy a kutyáktól félni kell.

Egyébként nem értem, most akkor allergiás a gyerek a kutyára vagy a macskára? Mert azt írod, hogy "mi lenne, ha...", de azt sehol sem írtad, hogy azóta egy merő takony a gyerek, és vörös a szeme. Gondolom, nem allergiás rá.

Az ovikba 99%-ban ún. terápiás kutyát szoktak bevinni, aki ugatni is akkor fog, ha azt a gazdi kéri, és egyébként csomót lehet kötni rá. Pont azért, mert az a cél, hogy a kisgyerekek ne féljenek az állatoktól.

Szerencsére nálunk ilyen probléma nem fordulhat elő, ÉN adom a gyerek nyakába a kiállításon az óriáskígyót, és nyáron a gyerekekkel együtt vadásszuk (fényképezőgéppel!!) a gyíkokat az udvaron.

Nem is allergiásak semmire. :)

És mindezt úgy, hogy egyébként én is utálom a pókokat, és sokáig féltem a kígyóktól. :)