Tényleg ennyire nehéz eset, hisztis, rosszalkodó a
legtöbb 1-3 éves gyerek? Mitől függ, hogy ilyen lesz-e?
Figyelt kérdés
Amiket itt, meg máshol a neten olvasok és amiket élőben is látok, azok számomra hajmeresztő dolgok. Valahogy sokáig abban a tudatban voltam, hogy legtöbb "normális" kisgyerek olyan, mint amilyen én voltam: nem romboltam, nem tettem kárt a lakásban, berendezésben, vigyáztam a játékaimra, boltban sose követelőztem hogy ezt vagy azt vegyük meg, amire azt mondták egyszer, hogy nem szabad, azt nem csináltam többet. Ezzel szemben mindenhol csak azt látom, hallom hogy a gyerekek otthon törnek-zúznak, nem bírnak egyedül játszani, kiöntik az ételt, szétkenik mindenhol, üvöltenek egész nap, szándékosan csinálják amit nem szabad nekik. Ha én ilyen lettem volna bizony úgy elfenekelnek, hogy soha többé nem lett volna kedvem hozzá (megjegyzem ilyesmi csak egyszer történt, azt is nagyon megbánta utána anyukám, nem ütöttek-vertek még mielőtt valaki ez hinné)! Mi a gond ezekben a családokban, tényleg ez a normális vagy csak a szülők nem tudják fegyelmezni a gyereket?
2016. nov. 5. 16:23
1/10 anonim válasza:
Nem tudom, nálunk nagyon ritkán azért előfordulnak egetverő hisztizések, kb havi egyszer. Bár nekünk van egy kialakított dühöngőnk, kb 5 négyzetméter az egész, a padlón és a falakon is szivacsszőnyeg van, van benne boxzsák,ugrálhat, üvölthet bent. Már ő maga mondja, hogy akkor megy lenyugodni.:-D Két és fél éves. De ez tényleg ritkán fordul elő.
2016. nov. 5. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Én 2 gyereket nevelek egyddül es bizony van hogy elszalad a nagylánnyal a ló.
Lehet én kényeztettem el picit, de van mikor nem érti hogy azért nem megyünk be a boltba mert most nem kell semmi.
Őt inkább az érdekli tolja a kocsit vagy a kosarat.
Kapott már a fenekére mikor nagyon kihúzta a gyufát vagy a testvérét bántotta, de én sem voltam ilyen kis akaratos.
A gyerek apja viszont igen es nagyon rossz, eleven gyerek volt.
Szerintem közre játszik milyen habitsúak a szülők mert elvégtére nekik is köszönheti ilyen a gyerek.
Nehéz sokszor minden téren türelmesnek lenni.
En pl semmi galibát nem okoztam kisebb koromban de bátyám igen es lassan 30. Szóval szerintem nemcsak a mai gyerekekre igaz ez amit irsz.
2016. nov. 5. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 Snorri válasza:
Szerintem nem normális, ha egész nap törnek zúznak. De az sem, ha soha nem csinál semmi rosszat, és mindig elsőre megérti, hogy nem szabad. Akkor nem volt dackorszak, az pedig a normális fejlődés része. Vannak könnyebb, és nehezebb természetű gyerekek, vannak nyilván nevelési hibák, de azt nem hiszem el, hogy egy ekkora gyereknek mindent elég egyszer elmondani! :-)
2016. nov. 5. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 anonim válasza:
Igen, ez a korszak kicsit olyan, mint egy mini kamaszkor. "Az a normális ha nem normális." Ezeknek a hisztiknek, dacoknak azért fontos szerepük van abban, h önállóbbá váljon a kisgyerek, megismerje a saját és mások (főleg a szülők) határait. Sokmindentől függ,h mennyire vészes a helyzet. Én is osztom 3as véleményét: a véglet egyik oldalról sem normális. Se az ha csak tör-zúz, de az sem ha teljesen kimarad a dackorszak.
2016. nov. 5. 17:58
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 anonim válasza:
Hát az én majdnem 3 évesem nem egyszerű eset. Amíg nem volt gyerekem én is szörnyűlködve néztem a hisztijeleneteket az utcán, boltban és hasonló helyeken. Mióta gyerekem van örülök, hogy nem csak az enyém ilyen. Megmondom őszintén sokszor tanácstalan vagyok. A legváratlanabb időpontokban kitör mint egy vulkán valami apróságon. Csomó kezelési módszert kipróbűltam már, szorgalmasan bújom a szakirodalmat, de eddig még semmi nem használt. Meg ugyan nem ütöm soha, a szép szó, hangos szó, ölelés, semmi nem használ. Sokszor érzem, hogy biztos elrontottam, de a legjobbat akartam neki, mindig próbáltam türelmes lenni, de teljesen kimeríti az idegeimet a reggeltől estig tartó mindenben ellenkezés. Akárkivel beszélek hasonló gondjai vannak, persze azért vannak fokozatok.
2016. nov. 5. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
Én gyerekként egy tündér rendes angyalbögyörő voltam, de felnőttként idegbeteg dühöngő idióta lettem. :-D
És ismerek még pár ilyet magamon kívül.
Lehet jobb lett volna ha akkor kidühöngöm magam. Hogy mitől lettem ilyen passz. fogalmam sincs. Semmi konkrét okom rá, eskü, én se értem.
Szóval ez az én ilyen olyan voltam k..vára nem jelent semmit a jövőre nézve.
2016. nov. 5. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
"Szóval ez az én ilyen olyan voltam k..vára nem jelent semmit a jövőre nézve."
Dehogynem, hiszen megválaszoltad a hozzászólásodban a saját bizonytalanságaidat. Olvasd el a remek 3-as, 4-esek hozzászólását a dackorszakról. Azt át kell élni, amikor ideje van (valamikor 1-3 éves kor között minimum fél évnyi, inkább egy-másfél évnyi időszak, gyerekfüggő, hogy kinél ezen belül mikor), benned meg ezek szerint elnyomták a szüleid bölcsis korodban, ezért valami módon ki kell jöjjön a későbbiekben.
(Persze mivel felnőtt vagy, vagy minimum tizenéves, így pl a művészi önkifejezés sokat segít, vagy művészetterápia, vagy más terápia - kísérletezz, javaslom.)
2016. nov. 5. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
Én szorgalmas, udvarias, szófogadó, jó tanuló voltam...
DE nem 1-3 évesen!
Olyan hisztit levágtam a bolt közepén hogy anyukám évekig nem mert boltba vinni.
Összefirkáltam amit csak tudtam. Zsírkrétával a tapétát, könyveket... stb. stb...
Teljesen normális ebben a korban. Szerintem te csak nem emlékszel (hisz egyébként is ritka a 3 év előtti emlékkép), anyukádnak meg megszépíti az idő.
2016. nov. 5. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
Anyukám 4 gyereket nevelt fel, egyikünk se volt hiszis. Azért nem, mert következetesen nevelt minket. A boltban megmondta, hogy nincs ez meg az, mert most nincs rá pénze. Ha elkezdett valamelyikünk hisztizni, otthagyta. Ne félj, fél perc és rohantunk utána. Nem történt ilyen többet, megtanultuk, hogy anyuval nem lehet szórakozni :) 27/N
2016. nov. 6. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
Előző, a következetesség valóban fontos, de se te, se mások általában nemigen emlékeznek az 1-3 éves korukra (lásd kérdés). Nagyon nem mindegy, melyik gyermekkorosztályról van szó. Vannak lényeges pszichés eltérések közöttük! Így a nevelés, hozzáállás vonatkozásában is több ponton máshogyan célszerű. Bár a következetesség valóban kevéssé korosztályfüggő. A gond nem is ez. De pl az 1-3 éves gyermek NEM tudatos, tehát NEM szórakázik a szüleivel, ezen felül rendkívül hasznos ösztönös tanulási folyamat számára a dackorszak (amihez persze szintén érdemes következetesen hozzáállni, bár nem mereven, és a helyzetnek megfelelően mérlegelni célszerű, mi lehet a megfelelő nevelői attitűd ott és akkor) ; az se tudatos még bennük, amikor dacolnak. Most nem térnék ki gyermekpszichológiára.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: