Mennyi idős korban kell a gyerekeknek tudni a hét napjait, hónapokat és évszakokat?

# 10: Kérlek, próbáld meg értelmezni azt, amit írtam...

Nem végeznek minden egyes gyereknél iskolaérettségi vizsgálatot, így a gyakorlatban nem szokott kiderülni, hogy az adott gyermek milyen képességprofillal rendelkezik.

Viszont akinél végeznek valamilyen ok miatt (akár a szülő, akár az intézmény kérésére, vagy mint nálunk, sajátos nevelési igény miatt), azoknál a gyerekeknél vizsgálják ezt is.

De még ez sem jelenti feltétlenül, hogy a gyerek iskolaéretlen, ha nem tud időben tájékozódni, több tényezőt vizsgálnak együttesen. Lehet, hogy a gyerek valamilyen területen el van maradva, más területen pedig előrébb jár, mint a kortársai. Az én lányom például logikában, tájékozottságban előrébb jár, finommotorikában viszont el volt maradva. Erre azt mondták, hogy nincs olyan gyerek a világon, aki mindenben egyenletesen teljesít, a lemaradásokat be lehet hozni az iskolában is.

Annyit írtam, hogy az iskolaérettségi vizsgálaton nézik az időbeli tájékozódás képességét. Te pedig ezt szeretnéd cáfolni, holott többen egyöntetűen írtuk, tények alapján.

Engem nem érdekel, hogy mit írnak 8-9 éves korra, stb.

Szerintem 5 évesen bőven tudni kéne a hét napjait, a hónapokat és leolvasni az órát, hogy hány óra van.

Szerintem nem kell tanítani sem, csak együtt kell élni a gyerekkel, és állandóan beszélni neki-vele, mondani, hogy mi hogyan van.

2 éves gyerek is megtanulja, hogy mikor van pont két óra, ha mondjuk neki, hogy na, most indulunk, mert 2 óra van. Kipróbáltam, nem akartam elhinni, de beállította a kis játék műanyag órán, amikor kértem, és többször, nem véletlenül, pedig össze is akartam keverni, de gondolkozott.

A gyerekek sokkal okosabbak, mint mi gondoljuk, sokkal többet ki tudnak következtetni, mint mi látjuk, Csak nem vesszük a fáradságot, hogy megfigyeljük, és kipróbáljuk. Pedig nagyon érdekes, komolyan.

Ha nem digitális kütyüket használunk, hanem papír falinaptárt, és amikor nézzük, mondjuk neki is, hogy mit nézünk, megtanulja. Megjegyzi, amit többszöt mondunk. Persze, csak ha mondunk neki dolgokat. De sokszor látni, hogy az anyuka sétál a gyerekekkel de nem beszél hozzájuk, hanem nyomkodja a kütyüjét. Az olyan gyereknek sokkal nehezebb dolga van kikövetkeztetni a világot maga körül.

Van gyerek aki a tanításra blokkol, de észrevétlenül, amikor a háttérből tanulhat, akkor mindent megjegyez.

#13

Neked valami baj van a toronyban. A lényeg, ha mérik az iskolaérettséget, ha nem, a gyerek amíg nem megy iskolába játszon, játszon és játszon. Majd amit nem tanult meg, vagy azért mert nem érdekelte, vagy azért mert a szülei nem szerették volna, hogy gép legyen, majd az iskolába megtanulja. Nekem a fiamék például az első osztályban tanulta a napokat, a hónapokat és az évszakokat. Nem volt elmaradva senkitől az osztályban, olyannyira nem, hogy osztályelső. Soha nem erőltettünk neki semmit, mindíg hagytuk játszani, hiszen erről szól a gyerekkor. Megtanulja amit kell, ha ott az ideje....

De hát én sem írtam írtam mást, könyörgöm.

Csak azt, hogy a gyerek a körülötte lévő ÉLETből észrevétlenül, játékosan megtanulja a hét napjait, hónapokat, évszakokat és hogy hány óra van.

Ha egy 2 és fél éves gyereknek az faliórára nézve azt mondjuk, hogy 2 órakor indulunk, látja az órát, összeköti. Ha azt mondjuk, ideje vacsorázni, mert 6 óra van, megtanulja.

Ha naptár lóg a falon, és minden héten kedden megyünk ingyenhangversenyre valahova, be is van írva, és ránézünk a naptárra, hogy holnap megyünk, mert kedd lesz, ma nem mehetünk -ha menne már-, mert ma még csak hétfő van, akkor tudni fogja. Sőt, meg fogja nézni, aztán kérdezni, hogy mi van odaírva, és megtanulja elolvasni a napok neveit is. A saját névnapján a saját nevét is. A születésnapján, hogy milyen hónapban született, az téli vagy nyári. Anya meg ősszel született, stb., karácsony decemberben van.

Játékból, pillanatok alatt, mellékesen. Semmi játékot, játékidőt nem vesz el a gyerektől HA beszélgetünk vele, ha megérti, amit lát maga körül. Tanítás nélkül, csak megmagyarázva, amit mi tudunk, hogy micsoda, ő meg csak látja.