Ti mit mondanátok 2 pici gyereknek, akiket elhagyott az anyjuk?

A bátyám lányairól van szó. A kicsi 1,5 éves volt akkor, a nagyobb 3,5.

Egyszerű a történet. Többször mondta kb 2 hónappal az előtt, hogy elment, hogy ő itt nem bírja, hazautazik (nem magyar származású volt). Hát egyik napról a másikra el is ment. Előtte sem volt egy mintaanya. Nem volt olyan hét, hogy a gyerekek ne lettek volna velem. Én vittem őket orvoshoz legtöbbször, oviba, bölcsibe én mentem értük.

Féléve volt ez, én még 18 sem volt. Odaköltöztem hozzájuk. Minden rendben ment, felvettem az anyaszerepet, amit már régóta próbálgattam (annyiszor voltak velem, hogy már sokan azt hitték az én gyerekeim)

A nagyobb mostanában rengeteg kérdez anyja felől. Nem azt látom, hogy megviselte a dolog de szerintem mégis. Olyanokat mond nekem, hogy ugye te szeretsz? te nem hagysz el minket?

Most mit mondjak, ha az anyjáról kérdez? Mondjam, hogy nem így akarta, de el kellett mennie? Nem akarom, hogy azt érezze, hogy saját akaratából hagyta itt őket, mivel ez felnőtt fejjel is felfoghatatlan.

Azt sem tudom, hogy ez a helyzet mennyire egészséges. Azt is kérdezte már a nagyobb, hogy nekik én lettem az anyjuk? Meg miért nem hívhatnak úgy, hogy anya? Folyamatosan olyat akarnak velem játszani, hogy én vagyok az anya, ők meg a gyerekek (amit egyébként féléve a valóságban is játszunk)Az anyjukkal egyébként azóta nem beszéltek, hogy elment, nem igazán tudunk róla semmit, tehát nem valószínű, hogy valamikor visszajön. Iszonyatos félév volt ez, én még tanulok.

Ti mit mondanátok nekik róla?