Nálatok milyen "fegyelmezési módszerek" vannak?
Ez örökös vita az anyák között. Engem csak érdekelne, hogy TI hogyan csináljátok. Nem provokáció, egyszerű kíváncsiság.
Kezdem én. Kettő lányom van (2,4)
Rájuk még soha nem ütöttem. Büntiszék, sarokba állítás, különszobába rakás sem volt még. Alapvetően mindent igyekszem nyugalommal kezelni. Kiabálni sem szoktam, de elég határozottan mondom, hogyha tényleg kiborító amit csinálnak.
Emiatt sok kritikát kapok más anyáktól. A nagyobb lányom egy igazi tündér. Alig kell rászólni, tényleg egy csoda. A kisebb teljesen más :) Hisztizik állandóan, sikít, sír, földhöz csapja magát, rugdalózik és a testvérét gyakran bántja. A nagyobb, amikor ennyi idős volt, elég volt, ha mondtam, hogy "Nem szabad!", abbahagyta amit csinált. A kicsi nem ilyen.
Szóval emiatt sok kritika ér, mivel azt gondolják egyes anyák, hogy a nevelésem miatt ilyen a kicsi, mert rosszul csinálom. De akkor a nagyobb? Pont így "elrontottam" őt is, mégis teljesen más. Én belátom, hogy a kicsi problémásabb, sokkal elevenebb, de szerintem ez nem ezért van.
Szóval nálatok hogy zajlik, ha valami olyat csinál a gyerek, ami tényleg "nagyon rossz"? Van konkrét példa, hogy hogyan jártatok el? Hogy büntettek általában?
Köszönöm a válaszotokat!
2 éves, eleinte mindig robbantam, kiabáltam, aztán tanácsra megálltam és a következő "rosszaságoknál" elkezdtem figyelni a gyereket és rájöttem akkor csinál olyanokat amit nem szabad, ha nem tud máshogy elérni.
pl nem tudta hogyan közölje hogy éhes(etetés idő előtt)így mindig kipakolta a hűtőt, és sikálhattam a szőnyegből a húslevest, a berohadt porszívóval. nem tudom hanyadik alkalommal azt hittem már, nem élem túl. és csak amikor megálltam(a kb számoljak el 10-ig inkább verzióval)akkor világosodtam meg, hogy éhes..
számtalan ilyen van, mivel még alig beszél, hogy tettekkel próbálja magát kiejezni. ha hiányzom és még mindig mosogatok és még mindig, akkor elcsórja a telomat..
igazából maga a szándék soha nem rossz.
rájöttem, hogy csak az ő nyelvére kell ráhangolódni és harmónia lesz az életben.
plusz a hisztiről speciel azt olvastam, hogy az már kiborulás. pl ha minden azt hallja hogy ne nyúlj ehhez meg ahhoz a boltban, a 10. alkalommal már kiborul, mint amikor nálunk betelik a pohár, elég egy apró rezdülés.
így vallom azt, hogy már jóval korábban figyelni kell a gyermek jelzéseire.
ha fáradt, kimerült és olyanokon sír, hogy nem mehet derékig bele a kukába, mindig türelmes maradok, nem lépem át a gyereket, ahogy sokan mások csinálják mit sem törődve vele, hanem éreztetem, hogy vele vagyok. tudom, hogy nagyon szeretnél kukázni, de tudod a bacik már viszont nem olyan jó dolgok, és szép lassan lecseng és a végén odabújik átölel, mintha hálás lenne.
de sok egyéb praktika is van, elterelés, pl ha berakom a bogyó babócát, annak a mesélőnek valami olyan nyugodt hangja van, hogy a gyerek átveszi a rezgést.
büntetés nincs (még) nálunk, max ha én nem bírom idegileg, elhagyom a terepet, átmegyek másik szobába, vagy bebújok a takaró alá. de általában megmarad a nyugodt hangom és tudom kezelni a helyzetet, a gyermek hallgat rám, ebben csak az a rossz, ha kívülállók(pl nyilvános helyen)beleszólnak, mert nem is értik mi van és pont rossz felé, a még nagyobb sírásba motiválják a gyereket.
elsőnek, amúgy kisgyerek szerintem nem is képes figyelni, ha el van mélyedve valamiben
az én gyerekem, ha pl bogyó és babócát néz, kb ezreszer mondhatnám, hogy kezdjen vetkőzni, vegye le a gatyót, mert fürdés jön, volt, hogy mellette álltam és hangosan mondtam és csak mered a képernyőre tovább, mint aki itt sincs... ez ilyen. de ha odamegyek és elérem, hogy rám néz és mutatom, akkor azonnal vetkőzik
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!