Ti szeretitek a testvéretek gyerekét?

Két bátyám van, az egyikük gyerekével nagyon sokat voltam születésétől fogva, hordtam oviba, sokat vigyáztam rá, imádtam/imádom őt. Ma már 10 éves nagyfiú, természetesen nem hagyja magát babusgatni, mint régen, de ennek ez a rendje :)

A másik tesómék örökbe fogadtak egy kislányt, de egyrészt teljesen alkalmatlanok a gyereknevelésre, ezáltal a gyerek is problémás, nem szívesen vagyok vele egy társaságban, nagyon zavar a viselkedése. Másrészt pedig az zavar, hogy a testvéremék hogy állnak hozzá, nem különösebben foglalkoznak vele, gondolom ez is az oka a vislekedési problémáinak.

6 unokaocsem/hugom van (ide szamolom a ferjem testverenek gyerekeit is). Jobban kotodom hozzajuk, mint mas gyerekekhez, erdekel minden az eletukkel kapcsolatban, mi hogy tortenik veluk, szeretem ha egyutt vannak az en gyerekeimmel, kifejezetten fontosnak tartom, hogy idot es energiat fektessek be abba, hogy rendszeresen idot toltsenek egyutt es igazi kapcsolat legyen koztuk.

De altalanossagban en nem kedvelem kulonosebben a gyerekeket, igy az unokaocsik es hugik is tudnak idegesiteni, felbosszantani, tudom unni oket, stb. Szoval hevesebben nem ver toluk a szivem, es nem latom oket rozsaszin kodben. De nagyon fontosak nekem, es a csaladom reszei.