Hogyan viselkedtek, amikor nehezen értitek kisgyermek beszédét?
Elsősorban olyan kicsikre gondolok, akik már egész mondatokban beszélnek, de még tele van kiejtési hibával a beszédük annyira, hogy az anyjuk is hol megérti, hol nem.
Amikor ismerősömmel és gyerekeivel együtt vagyok, olykor elbizonytalanodom, hogyan reagáljak, viselkedjek, amikor nem értem a 3 éves gyermek beszédét, hiszen a picurka annyira szereti kifejezni magát, értelmes, egész mondatokat alkot, de az anyukája kb 60-70%-át érti a beszédének, amiket mond, én meg annyit se: kb 30-50%-át csupán.
Persze teljesen természetes, hogy a beszédfejődésnek 2-3 (esetleg 4) évesen van egy ilyen szakasza, általában evvel semmi gond. Nem is ez a problémám.
Tehát ti mit tesztek ilyen helyzetben?
- Gyakran visszakérdeztek, hogy "Mit szeretnél mondani? Nem értem. :)"
- Vagy pedig olykor úgy teszel, mint aki nem ér rá?
- Vagy rögtönzöl valamit, mintha értenéd, azért, hogy a kisgyermekkel ne éreztesd sorozatosan, hogy őt nehéz érteni, tehát nehogy blokkold őt a beszédfejlődésében? Na de utóbbi eset viszont hazugság, színjáték a felnőtt részéről, szóval nem tudom, mi volna az ideális hozzáállás ilyen esetben...
Szerintetek? Több szem többet lát, többféle megoldási mód is érdekel.
válasza:szituáció függő,hogyha: csak úgy mond valamit és nem fontos akkor hagyom had mondja, néha reagálok valamit pl: tényleg? hűha? és mi történ még?)
Ha fontos akkor anyukához fordulok hogy: ne haragudj de nem értem mit mond. nem szokott ebből sértődés lenni
válasza:És a legjobb, amikor telefonon mesél lelkesen valamit :)
Szerintem erre nincs jó megoldás. Én vissza szoktam kérdezni, de általában másodszorra és harmadszorra sem értem és akkor már csak olyanokat mondok rá, hogy "Nahát!" és "Hűha".
Az én nagyobbik gyerekem ezt szakaszt egyébként kihagyta, későn kezdett beszélni, de rögtön érthetően, viszont sok rokon és barát gyereknél elgondolkodtam ezen a kérdésen. A kicsim meg most két és fél évesen még mindig nem beszél szinte semmit, csak húz - nála is sokszor nehéz kitalálni, mit akarhat és néha dühös is szegénykém magára (meg rám). De saját vigasztalásomra eszembe jutott már az is, lehet, ha szavak nélkül is érteném, meg sem tanulna beszélni :)
válasza:Köszönöm a beszámolótokat. :) Hát igen, bennem is az fogalmazódott meg, hogy nehéz ideális megoldást találni erre a helyzetre. Egy idő után már blamáltam magam, hogy sűrűn kérdeztem anyukáját, "mit mond?", főleg mert nem akarom éreztetni a gyermekkel, hogy ő "érthetetlenül beszél".
De talán lehet hogy ez az általatok említett "hűha, nahát" reakció gyakori alkalmazása átlendít a helyzeten -még ha csak minden harmadik mondatát értem is-, szóval olykor kénytelen kicsit füllenteni az ember, sajnos...
"Kérdésben visszamondom amit tőle hallottam, aztán vagy helyesel, és meséli tovább, vagy újból elmondja."
Olykor szoktam ezt is alkalmazni, szóval egyetértek. Viszont lehet, hogy tényleg váltogatni jó az itt szóba került "módszereket", nem tudom...
válasza:folyamatosan anyukát kérdezni tényleg nem jó..
ezért csak a fontos dolgoknál szoktam rákárdezni.
de ha már pár szót elcsípek akkor már nagyjából képbe vagyok hogy miről beszélhet..
válasza:Értelek, előző, csak én szeretném megérteni a picurt. Ugyanakkor megakasztani se szeretném őt. Ez a dilemmám, vagyis ezen szándékomnak megfelelően nem tudom, vajon mi lenne az ideális kompromisszumos hozzáállás részemről.
(Ráadásul a lehető legritkábban játszom meg magam, azt minimalizálni szeretem.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!