Anyósom attól még láthatja az unokáját, hogy ránk csúnya dolgokat mond másoknak, vagy nem? Tiltsuk el tőle?
Anyósom idős, sok időt egyedül, odabent, szereti megmondani mindenről az általában negatív véleményét. A férjem tesója a napokban elmondta, hogy miket mond rólunk anyósom. Nagyon nyomta már a lelkét, hogy ezt hallgatja és kitört belőle. Benne lehet bízni, elhisszük neki, amiket mond.
Illusztrálom pár kiragadott példával, hogy értsétek.
-A tesómnak szerveztem a 30. szülinapjára egy éttermezést, anyósom szerint, 'kutya kötelességem lett volna háziasszonyként, anyaként a saját testvéremnek én főzni és vendégül látni a családot'.
-Még császár után nehezen mozogtam pár napig, a férjem pelenkázta, én szoptattam, anyósom szerint az én dolgom lett volna gondozni, más is megoldja egyedül.
-Rossz szülők vagyunk, nem törődünk a gyerek igényeivel, mert csak 6 hónaposan kezdtük hozzátáplálni. (Tudom, hogy sokan 4 hónaposan már etetik mindenfélével, de az orvosa 6 hónapos kortól javasolta.)
-Azt is mondta, hogy nem is szeretem én ezt a gyereket, mert terhesség alatt beszedtem a doki által felírt antibiotikumot, és szerinte azzal mérgeztem a babát.
Nem is az a lényeg, hogy ezekben igaza van-e vagy sem, de mióta a férjem ezeket tudja, nem szeretné, ha az anyósom láthatná a gyereket. Szerintem ráhagyhatnánk a kicsit, mi meg addig elmennénk mondjuk sétálni, és akkor nem nagyon találkoznánk vele, de mégis láthatná az unokát. A férjem azt mondta, ne engedjünk be ilyen embert a házba, én viszont a nagymamai szeretet nem akarnám a gyerektől megvonni. De mégis az ő anyja, ő dönt. A gyereket szereti anyósom, nem mond rá vagy neki csúnyát soha. Megbeszélni nem tudjuk anyósommal ezeket, mert ő mindig letagad mindent. Előző mondatban mond valamit, aztán visszakérdezel és tagad.:)
Ezek nem "csúnya dolgok", hanem anyósod véleménye.
Az idősek máshogy látják a dolgokat.
Nem kell ezen megsértődni, mindenkinek meg lehet a maga véleménye, a baj akkor van, ha ezt rátok akarja erőltetni. Ha nem, nincs gond.
Nem kell a hisztis ovist játszani, hogy azt mondta csúnya vagyok, akkor duzzogok, és nem beszélek vele.
Lehet normális hangnemben megbeszélni ezt anyóssal, hogy ti így látjátok jól, ő úgy, de tartsa tiszteletben, hogy ti hogy akartok élni.
Én a férjednek adok igazat.Ha másoknak ezt mondja tuti,hogy a gyereknek is mondani fogja,ha nagyobb lesz.
Én úgy nőttem fel,hogy a nagyszüleim ha náluk voltam állandóan a szüleim "hibáiról" beszéltek nekem.Gyerekként ezt rettentő nehéz volt lelkileg kezelni és nem egy konfliktus volt belőlle.Én a gyerekemet tuti nem tenném ki ennek.
figyi ezer éves az anyós akkor még más volt
szal nem akadnék ki
ha a gyerekkel jó a viszony akkor miért nem találkozzanak
lehet beszélgetni kellene arról h mennyit fejlődött az orvostudomány mióta ö volt kismama
lehet felfogná h ma mást mondanak az orvosok mint anno
az régi nézetei szerint igen az vagy
DE pont ezért nem szabad a szívedre venni
te a legújabb ajánlások szerint neveled a gyereked akiért te vagy felelős
neki meg más a véleménye
és PONT
másik dolog ha nem vagy tisztába önmagaddal és nem TUDOD h igen is helyesen csinálod, a te meglátásod szerint, akkor egyrészt magadban kellene rendet tenni
Önbizalom és önbecsülés
ha képes vagy bízni a saját döntéseidben akkor pont semmilyen hatással nem lenne rád egy kritika :)
férjeddel beszéld meg h a nagymama fontos dolog a gyerek életében !
én sem szeretem az anyósom de mivel a gyerekkel jó a kapcsolat így hagyom, szeretik egymást, jól elvannak
igaz nálunk anyagi dolgokon borult a bili ki, nem személyeskedésen, de az h mi nem jövünk ki az nem ok rá h nem találkozzanak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!