Mit lehet tenni ez ellen? Más is van így?

A helyzet az, hogy egyedül nevelem a 10 éves lányomat Klaudiát, amióta a férjem betegségben elhunyt. Tanárként dolgozom a lányom iskolájában, így iskolaidőben minden órában találkozunk. Nem tudom számít e, de a lányom örökbefogadással került hozzánk másfél éves korában. Édesanyám néha átjön és elviszi Klaudiát vásárolni egyet a városba vásárolni. Tegnap én is velük mentem és sajnos azt tapasztaltam, hogy a lányom bármit kér, azt megkapja anyámtól. Például meglátott egy minecraftos plüsstehenet, amit először anyám sem akart megvenni. Aztán Klaudia sírni kezdett, hogy légyszi, soha nem kérek semmit stb. Addig sírt-hisztizett, míg anyám meg nem vette azt a plüssöt. A lányom nagyon szeret játszani egyaránt gépen és valóságban is, videókat készít arról hogy játszik, minecraftos figuráival, plüsseivel is elvan, ritkán olvas vagy tanul kicsit. Van egy szobakutyánk Mutyi, sajnos vele foglalkozik a legkevesebbet, pedig ő sírta ki nálam, hogy legyen kutyánk. Bár én is akartam. Rájöttem, helytelenül cselekedtem, hogy mindent megkaphatott amit akart, mert így talán soha nem fogja fel, hogy az ember sok dolgot szeretne akkor is, ha nem lehet. Valamit tehetek ez ellen, hogy jó irányba forduljon a dolog?

49/N