5 év körüli gyereked hogy fogadta, hogy testvére lesz?

Nem vagyok szülő, de testvérem és köztem ennyi korkülönbség van.

Eleinte jó volt mert aranyos volt, örültem neki, majd zavarni kezdett a korkülönbség. Főleg amikor én már kamaszodtam, ő pedig azzal nyaggatott, hogy fogócskázzak, kisautózzak vele.

Pluszban nagyon destruktív jellem is, gyakran szétszedett dolgokat (olyanokat is ami az enyém) a szüleink pedig letudták azzal, hogy kíváncsi.

Nem volt kellemes amikor az áhított Barbie autó még aznap darabokban végezte, a rokonok pedig letudták azzal, hogy "a fiúk ilyenek".

kb 3-12 éves kora között megtudtam volna ölni olyan irritáló volt, utána kinőtt belőle valamennyire. Még ma is megmaradt a "fiús mentalitás" de szerencsére az én dolgaimhoz már nem ér.

Akkor őt utáltam, később rájöttem, hogy nem az ő hibája, hogy nincs fegyelmezve és minden rá van hagyva.

Szülőknek csak akkor kezdett felnyílni a szeme amikor nem az 5-6 ezer forintos játékot vágta gallyra, hanem amikor a saját laptopját püfölte szét.

Ez a nem rászólás más miatt is zavaró volt, rengetegszer kaptam ki azért és voltam büntetésben amiért megpróbáltam fegyelmezni. Ha felemeltem a hangom máris hallgathattam, hogy "nem vagyok az anyja, ne fegyelmezzem", ha nekik szóltam valami miatt az volt a válasz, hogy "kicsi, hagyd rá".

Magyarán nálunk a tipikus a kicsi szent és sérthetetlen mentalitás élt. Neki bármit lehetett.

Persze végig én voltam gonosznak és szívtelennek elkönyvelve amiért szóvá tettem, hogy nem szeretem a hisztis, mindent tönkretevő öcsémet.

Ha normálisan kezelték volna a viselkedését akkor azt mondom, hogy csak a kora kamaszkorom lett volna zavaró. Így a gyerekkorom testvéremet érintő része többnyire rémes volt.

Nagyon örül neki, várja, simogatja puszilgatja a hasam, már válogat a játékai közt, hogy mit ad majd a kistesónak ha megszületik. :)

Előny, hogy felfogja, hogy testvére lesz, várja. A nagyot már nem kell pelenkázni, etetni, nem kell hozzá éjjel kelnem, nem szalad el a boltban, el tudja foglalni magát egyedül is rövidebb ideig, de ha átjön az egyik ovistársa, ketten már nagy jól elvannak, eljátszanak felnőtt nélkül, így könnyebb lesz nekem a kicsivel. (legalábbis remélem :D)

Hátrány, hogy nyilván nem tudnak majd úgy együtt játszani, mint mondjuk egy négy és egy öt éves. És talán kamaszkorban lesz nehezebb, amikor az egyik már kiskamasz, a másik még nagyon gyerek, főleg, hogy különböző neműek De majd meglátjuk. :)

A 2-eshez hasonló élményeim vannak, bár nálunk nem kimondottan a fegyelmezetlenség volt az ok, hozzátársult az öcsém viselkedészavara (hiperaktivitás), nekünk csak akkor rendeződött a kapcsolatunk, mikor már egyikünk se lakott otthon. (5 és fél év van köztünk.)

Az én nagyobbik lányom októberben lesz 7 éves, a kicsi a hetekben fog megszületni.

A nagy várja, örül neki, de azért félek, hogy előjön a féltékenység, mivel eddig csak ő volt egyedül.

Nálunk nem sikerült jól a kistesós dolog.

5.5 éves volt amikor megszületett a kishugi, nem simogatta rá sem nézett, az oviban mindenkinek azt mondta utálja.

Párszor bepróbálkozott azzal vigyük el a tesót.

Most 8 éves, és a nagymamához akar költözni, mert ott nincs kistesó. Semmit nem add oda a kicsinek, volt hogy belerugott.

Család segítőhöz járunk már, nem tudom már mit csináljak. Sokkal többet foglalkozok a naggyal, de így sem jó.

Ma épp düroham volt, strandoltunk és a kicsi elvette a nagy palacsintáját. A törölközőn volt, amíg a nagyott elvitte z apja wcre. Addig a hugi megszerezte.