Szerintetek sem lesz a mai kicsiknek igazi gyerekkoruk?

Ez szulőktől függ.

Ismerősöm pl minden jo élményt biztosit a gyerekeinek amiken ő ment át gyerekként.elviszi ugyanazokra a helyekre es még a családi fotok is stimmelnek.

Aki nem probálja biztositani a szines gyermekkort arrol nem mondok inkább semmit.

Jaj, úgy bírom, amikor a 18-20 évesek előadják, hogy bezzeg az ő gyerekkorukban :D Nem volt ám az olyan régen, nincs akkora különbség a ti gyerekkorotok, meg a most 5-8 éves korosztály gyerekkora között :D

29 vagyok, átlagos gyerekkorom volt, lakótelepen nőttem fel, 6-7 évesen én is sok mesét néztem, bár anyám sokszor levitt a játszótérre (igen, ennyi idősen itt a környéken az összes gyerekkel jött szülő is, vagy legalább egy idősebb testvér), de én nem voltam egy könnyen barátkozó gyerek. Volt pár gyerek, akivel szerettem játszani a környéken, de ha ők nem jöttek le, vagy mással játszottak, akkor én nem játszottam, hanem anyámat nyúztam, hogy hadd menjek fel. Olyan 8 évesen már lemehettem a ház elé egyedül a barátnőimmel játszani, vagy az ő házuk elé, a lényeg, hogy valamelyik szülő ránk lásson az ablakból. 10 évesen már az egész lakótelepen szabadon jöttünk-mentünk. Sokat bicajoztunk, görkoriztunk, ezt egyedül is szerettem csinálni.

8 éves a nagyobbik fiam, bringázni ő is szeret, de nincs kint sokat. Sokszor költöztünk, nincs kialakult baráti társasága a környéken, ráadásul ide, a ház elé nem szívesen engedem le egyedül, pedig a gyerekek rendesek, barátkozhatna is velük, viszont nyitottak mellettünk egy boltot, ami zugkocsmaként funkcionál, az összes alkoholista proli ott tölti az egész napját, és a játszótérre járnak pisálni, oda dobálják a csikkeket, részegen tántorognak, szóval katasztrófa.

De nem gondolom, hogy nincs igazi gyerekkora. Mindenkinek más az igazi, az izgalmas gyerekkor, és ő jól érzi magát gyerekként. Rengeteg jó könyvet olvas, sokat fest, és igen, számítógépezik is, ez ma már része az életnek, és a gyerekkornak is. Emellett szeret kirándulni, futni, imádja a kutyákat, szeret úszni, most éppen azt találta ki, hogy írassam be falmászásra, ez is tök jó ötlet szerintem. Volt, ami ezek közül az én gyerekkoromnak is része volt, a többi meg olyan, hogy tök jó emlék lehetett volna nekem is. Nem sajnálom miatta, jó gyerekkora van. Kicsit más, mint az enyém, de ő nem is én vagyok, más gyerek, mint amilyen én voltam.

33 éves vagyok, vidéken élünk, kertes házban, és máshol nem is tudnám elképzelni az életemet. Vidéken nőttem fel, a gyerekkorom nagy részét a szabadban töltöttem. Fára másztam, állatokat etettem, krumpli és kukorica földön kapáltam(bár ez akkor nem tartozott kedvenc tevékenységeim közé :) ) Ma is nosztalgiával gondolok vissza a gyerekkoromra, és igyekszem megadni a gyermekeimnek mindent, amiben nekem részem volt. Amikor csak tehetjük kint vagyunk,5 éves lányom szeret a nagyszülőknél is lenni, náluk is kint vannak javarészt. De szokott tévézni, youtub-ot nézni, mint egy mai gyerek. (internetet szigorúan felügyelettel)

A titok annyi, hogy meg kell találni az arany középutat.

Annak idején nekem is volt olyan ismerősöm, aki a tévé előtt töltötte a gyerekkorát.