Mit csináljak? 6 éves kisfiam kijelentette utalja a kishúgát 9 hónapos), nem játszik vele, meg sem akarja nézni simogatni stb.

Semmiképp se legyen most nélküled, mert ettől csak nőne a testvérféltékenység. Inkább próbálj vele annyit együtt lenni _kettesben_, amennyit csak tudsz. (ha nincs segítséged, akkor, amikor alszik a baba, vagy ahogy meg tudod oldani)

Ne próbáljátok belefojtani az érzéseit ("ááá, nem is utálod te igazából", "rossz fiú vagy, ha utálod", stb), mert ettől nem fogja jobban szeretni, max. megtanulja jobban eltitkolni, de attól nem oldódik meg az alapprobléma.

El fog múlni!

(Anyós meg élje a saját életét, ne hagyd, hogy irányítson)

Inkább a naggyal próbálnék meg valami közös programot csinálni kettesben. A kicsit bízd rá a nagyira 1-2 órára, és vidd el a nagyot valahová. Az sokkal jobbat tenne neki.

A nagy elküldése a mamához nem jó ötlet ahogy előttem is írták.

Had utálja! Minden joga megvan rá! Megérkezett, ő lett a központ, felforgatta az ő kis életét... igenis, hagyjatok neki lehetőséget arra, hogy ne szeresse. nem kell szeretni, lehet rá haragudni... egyet nem lehet: bántani.

majd idővel megbékél, ha már lehet együtt játszani vele. addig pedig ne legyen elvárás, hogy szeresse, mert az nem megy utasításra.

Mit tudna egy 6 éves egy 9 hónapossal játszani???? Ha ezt várod tőle, az nem jó. Ő még a kis "rombolót" látja benne. Azt sem lehet elvárni tőle, hogy simogassa, puszilgassa. Ő most haragszik, mert meg lett fosztva az "egykeségtől". A kicsi meg már nemcsak egy helyben fekvő bébi, hanem gondolom kúszik, mászik mindenhova. Ami eddig csak a nagyé volt, azon már osztoznia kell. Teljesen természetes reakció a nagytól ez a viselkedés.

Ahogy írták: legyen időd, amit csak rá fordítasz, úgy hogy nincs ott a kicsi. Játszatok "nagyfiús" játékot - legózás, autózás, stb..., amibe a kicsinek nincs "beleszólása". És tényleg inkább a kicsit bízd a mamára.

El azért ne tiltsd tőle a nagyot, nyugodtan menjen érte oviba, vagy vigye játszótérre, akár aludhat is nála 1-2 napot, mert az ilyet egyébként élvezik az unokák. De hosszabb időre tényleg nem szerencsés kiszakítani a családból.

A mama sajnos nem lehet egyszerű eset, ha ilyen butasággal fenyegetőzik :(

Inkább az ellenkezőjét kéne csinálnom. A párodnak/anyósodnak több időt kellene tölteni a kicsivel, hogy legyenek olyan programok, amin csak a naggyal vagytok. Érthető, hogy mérges rá, hiszen miatta kevesebb időt vagytok vele. A másik meg be kellene vonnotok a kicsinek az ellátásába, hogy érezze szükségetek van rá, hasznos, amit csinál és ügyes.

A kisfiúk általában éretlenebbek ebben a korban, és egy kislány hamarabb tud a babához kapcsolódni. Nekik ezért több segítség kell ezt feldolgozni (pl 1001 mesekönyv létezik emellett). De ha nagyon drasztikusnak látod a helyzetet a pszichológushoz is érdemes ellátogatni, amellett hogy sokat beszélgettek vele arról, hogy hogyan érez most miért, hogyan tudnátok orvosolni a helyzetet (nyilván hangsúlyozva azt, hogy a kistesó csaladtag, szeretjük pont úgy, ahogy a kisfiadat szeretitek).