Elérkezett az a pillanat, amit mindig tudtam, hogy eljön és talán a legnehezebb az életünkben, mit tegyek, hogyan tegyem?
Amikor teherbe estem kisfiammal, akkor a párom nem akarta a gyereket, ezért egyedül tartottam meg és szültem meg. Egy ideje jelentkezget és kíváncsi lett a fiunkra, most 4 és fél éves a fiam. 5 éve nem találkoztunk.
Egyenlőre jobbnak láttam nem megismertetni őket, hiszen nem is tudom, melyikük hogyan reagálna. Van a kisfiamnak egy keresztapukája, aki a családunk nagyon jó barátja. Igazából Ő tölti be az ún. apaszerepet a fiam életében, nagyon sokat segít nekünk és foglalkozik a fiammal, amiért nagyon hálás vagyok.
De mostanában az óvodában a gyerekek elkezdték a fiamat kérdezgetni arról, hogy hol az apukája, ki az apukája :-((
Szinte mindennapos ez az indiszkrét kérdés és hiába mondom a gyerekeknek, hogy nem az ő dolguk, ez magánügy, de hisz gyerekek...
Néha a fiam azt mondja, hogy a keresztapukája az apja, valamikor azt mondja, hogy két apja van és ma már azt is mondta, hogy két apja és két anyja van. Azt hiszem kezd szegényke megkavarodni.
Már többször is megkérdezte tőlem, hogy ki az apukája és miért nincs itt, de csak annyit mondtam elsőre, hogy máshol él azért, mert nagyon sok a dolga. Sokat kell dolgoznia :-(
Mindig is tudtam, hogy meg fogja kérdezni, de eddig hiába készültem bármilyen mondókával semmi nem jut eszembe, hogy most mit tegyek. Legszívesebben őszinte lennék, és elmesélnék Neki mindent, akár kérdezhetne is. De még csak 4,5 éves, nem korai ez még?
Igazából most mindkettőjükben meg lenne a kíváncsiság, hogy megismerjék egymást, de nem tudom, hogy jó lenne-e, ha találkoznának.
válasza:Sok válaszolóval nem értek egyet. Ha a gyereket korábban nem ismerte el (ahogy a Kérdező írta, képzelt apa van bejegyezve) a vér szerinti apuka, otthagyta az anyukát, semmit nem fizetett, akkor mégis milyen alapon jelenik meg most a gyerek életében? A gyermek első éveit, amikor a kicsi a legönállótlanabb, a legtöbb gondoskodásra szorul, elegánsan kihagyta, majd amikor már kényelmesebb a helyzet hirtelen beállít. Mivel jogilag semmi köze a gyermekhez, nem is köteles neki a Kérdező bemutatni a gyereket. Egy gyerek nem úgy működik, hogy amikor akarom, megjelenek....
Azzal különben egyetértek, hogy a gyerek felé az korának megfelelő őszinteség a célravezető. Elmondanám, hogy apuka úgy döntött, hogy nem szeretne anyával élni, emiatt elköltözött. (Azt véletenül sem mondanám, hogy a vele nem szeretett volna élni, vagy őt nem szerette....szerintem egy ilyen kicsi gyerek ezt még nem tudja mérlegelni.)
(Sajnos a családban van egy kisértetiesen hasonló eset, mi ott elmentünk családjogászhoz is, hogy tisztán lássuk a lehetőségeket.)
válasza: válasza:* legjobb lenne pozitivumot is emliteni (hogy azt adhassa tovabb a tarsainak)mit dolgozik az apja? pl a te apukad rendőr es mindig elkapja a rosszarcu fickokat :)
A te apukád heggesztő es a legjobb vonatokat is ő csinálja
A te apukád autovezető es ő a leggyorsabb ha versenyezni hivják
Valahogy ilyesmi formában
válasza:Én kérdeztem a gyerektartàst és hogy tett-e apasàgi elismerőt.
Mivel semmi köze a gyerekhez,egész nyugodtan küldheted el a búsba.
Ha meg előadja a szànom bànomot,akkor előtte a lehetőség bìrósàgra menni és kiharcolni a gyerekhez valò jogot és ezzel együtt a kötelességeket is-ezt meg úgysem fogja.
Amìg nem intézkedik apasàg és làthatàs ügyében addig biztos nem engedném a gyerekhez. Minek? Hogy egyszer megnézze és soha többet ne legyen rà kìvàncsi? Csak felzaklassa a gyereket,úgy,hogy ràadàsul semmi hivatalos sincs,hogy ő az apja... Kizàrt.
Kedves Válaszolók, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, igen sok hasznos információt olvashattam.
Tegnap csak megkérdeztem az apukát, hogy esetleg van-e kedve skypolni a gyerekkel, ha akarja, kamerásan, hogy azért valamennyire lássák egymást. Erre válaszul jól megsértődött és kitörölt a skypról és a facebookról is, eltűnt megint. (ezt már nem első esetben csinálta meg)
Az egyik kifogás az volt, hogy karácsonykor nem jöhetett ki meglátogatni minket. Hát persze, hogy nem engedtem hirtelen egyik napról a másikra a gyerekhez, mivel akkor még nem érdeklődött az apuka iránt. Azt akartam megvárni, amíg a kisfiam kérdez. Emellett inkább a fokozatosság elvét szerettem volna követni, lassan ismerkedni, beszélgetni és aztán, ha kialakul a kötődés, akkor találkozni. De ezen akkor tavaly karácsonykor nagyon megsértődött és most ismét nem áll szóba velem. A másik kifogás az volt, hogy nem írtam Neki köszöntőt a szülinapjára. :-(
(Ja és zárójelben azt is le kell írnom, hogy folyton szexuális ajánlatokat tett, hogy ha majd kijön, akkor szexelünk. Persze 5 éve nem is láttam, ennyi idő után nekem nem menne, Neki persze igen... ez is furcsa volt, kinek lenne kedve esténként ezen veszekedni és a sértődéseket hallgatni?)
Szóval azt hiszem ezek után, hogy a legtöbb hozzászólónak igaza van abban, hogy jobb, ha semmi köze nem lesz a gyerekhez. Valahol azt érzem, hogy az egészet nem is gondolta komolyan. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam a kisfiam, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ebből a lehető legkevesebb fájdalommal jöjjön ki. Mindenesetre az tényleg nagyon-nagyon jó ötlet, hogy a jó dolgokat mondjam el (eddig sem mondtam semmi rosszat az apáról, mert azt hittem, hogy egyszer majd találkozni fognak, meg amúgy sem mondanék, mit érnék el vele?)
Még egyszer nagyon köszönöm az értékes tanácsokat. :-)
válasza:Uhh, durva, hogy egyes nők milyen gyökér pasiknak képesek gyereket szülni, istenem...bele se gondolnak, h ilyen apával (vagy nélküle) milyen élete lesz a gyereknek. a lényeg, ha nőnek gyerek kell. Kell, kell, kell. Mindegy, milyen áron :((
Huszadranú, utolsó kis senki volt a gyerke ebben a történetben, most meg az anyuka próbálja játsszani a hőst, a jó anyát, h ő a legjobbat akarja a kisfiának, stb.
Akkor tetted volna a legjobbat, ha normáis pasinak szülsz. Hát mindegy, majd kövi alkalommal okosabb leszel.
válasza: válasza:Kedves utolsó, nem beszólni akarok,de ha te ezt ìgy làtod/gondolod/érzed akkor szükséged lenne egy pszichológusra,aki segìt ezt feldolgozni. Ugyanis ezek szerint nem csak a szüleid kapcsolata szakadt meg,hanem ràd sem kivàncsi az apàd,amiért te,hogy ne kelljen szembenézned a tényekkel anyukàdat hibàztatod.
Holott nem az ő kettejük kapcsolata az oka annak,hogy apàd nem érdeklődik. Felnőttként ezt el kell tudnod fogadni,de làthatóan nem vagy erre képes.
Bocs az offért.
válasza:Jesszus, egyáltalán nem hibáztatom az édesanyámat!
Csak jól esne, hogyha az apámat érdekelném.Nem kell túlgondolni.
17-es.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!