Elérkezett az a pillanat, amit mindig tudtam, hogy eljön és talán a legnehezebb az életünkben, mit tegyek, hogyan tegyem?

Én is azt gondolom, hogy el kell mondani az igazat. Nem akarok sem hazudni, sem bizonytalanságban tartani. Csak nem tudom, hogy jó-e az időzítés. De mivel elkezdte kérdezgetni és saját fülemmel hallottam, ahogy szegénykém elkezdte védeni magát :-((( hogy a keresztapa az apja, sőt neki két apja és két anyja is van :-( Nagyon elszomorodtam. Azt akarom, hogy tudja, mennyire kis értékes ember és hogy nem az Ő hibája, hogy az apukája nincs itt.

Az én nagy hibám, amit eleve nehezen tudok elviselni, igyekszem mindig magabiztosnak nevelni kisfiam, de valahogy mégis látszik rajta, már régebben is láttam rajta, hogy valamit furcsáll. Nagyon okosak és ösztönösek a gyerekek.

Már eleve mindenki azt hiszi, hogy összeszűrtem a levet a keresztapával, de most kezdjek el magyarázkodni??? Nincs köztünk semmi, ezt a gyerek is látja egyébként.

Mondjuk azért is meghasonlottam, mert a családom azt mondta, hogy ha 5 évig nem jött, akkor már ne is jöjjön, mit akar? Szerintük csak ártanék és bekavarnám a gyereket azzal, hogy ha jönne az apja és maradna valameddig (pár napot, egy hétvégét) aztán újra elmenne és akkor esetleg utána már nem akarna ismét jönni....

Hát nem könnyű, de én is affelé hajlok, hogy ismerjék meg egymást.

Kedves 2-es 4-es. Nem fizetett gyerektartást és mivel a gyámhatóság megkeresett azzal, hogy a gyermekem családi jogállását rendeznem kell, feltettem Neki a kérdést, hogy eljön-e velem és rendezzük, vagy nem. Nem jött el, ezért a gyámhatóság képzelt apát jegyzett be.

5-ös: Azt hiszem, hogy nem írtam olyasmit, hogy hazudtam Neki bármiben is. Azért mert annyit mondtam, hogy máshol él, mert sok a dolga, sokat dolgozik, még nem ártottam és nem gyártottam 131 verziót. Nem kamuzgatok össze -vissza, azért ennyire nem vagyok elvetemült... épp csak elsőre egy kitérő semleges választ adtam, hogy legyen időm átgondolni, hogyan miként tovább.

Ha elolvastad volna rendesen amit írtam, akkor láthatnád, hogy épp azon vagyok, hogy az igazat mondjam el a gyerekemnek, csak épp azt nem tudom, hogyan.... hogy ne sérüljön meg jobban, mint amennyire "kell", Olvasd el még egyszer, hogy miket írtam. 4 és fél évesen nem vághatom Neki oda, hogy az apja nem akarta sem őt, sem engem, ezért a terhességem 4-dik hetében lelépett....

Egyébként senki nem tudja, hogy mi történt velünk, eddig nem volt téma az óvodában és amikor ide költöztünk Németországba és beírattam a gyermekem oviba, nem is kérdezték, hol az apja. A magyarországi bölcsiben és oviban sem kérdezték....

Ebben a történetben az a gáz, h összevissza kamuzgatsz a gyereknek. Gyártsz neki egy 131. verziót, ami megint csak nem igaz. Mi lenne, ha elmondanád neki az igazat? Vagy azt szeretnéd, ha valami jóakaratú néni, bácsi világosítaná fel? Vagy egy ovistársától tudja meg, akinek elmondták otthon a szülei, h mi történt veletek?