Ez általános hogy kimosolyognak, szánalmasnak tartják az embert amikor gyereket nevel közterületen, közertben stb?

Szerintem ez nem "minősítés", inkább csak egy megkönnyebbült összemosolygás, hogy "de jó, most is itt nyavalyog egy gyerek, és nem az enyém"

Nem tudom, de én nagyon örülök hogy neveled és szabályozod a gyereked. Sok anyuka szabadjára engedi hadd tomboljon bárhol és csináljon amit csak akar mások kárára is, tojik a tobbi ember fejére. Szóval őszinte elismerésem és hálás vagyok hogy megteszed ezt, nem a könnyebbik utat választod. Respect!

Ne foglalkozz vele, biztos engem is bámulnak, mikor küzdök a 2 éves kis tornádóval, de inkább körül se nézek :-)

Na ha engem vki igy megbámulna annak biztos megmondanám h jöjjön ide és mutassa meg hogyan kell ezt ennél jobban csinálni. De amúgy nem foglalkozom ilyennel, mert a gyereket az utcán is meg kell nevelni ha nem úgy viselkedik ahogy kell! Aki ezért lenéz annak vagy nincs gyere, vagy k..va okosnak tartja magát! Neveld is a gyereket ne foglalkozz ilyen emberekkel!

Szerintem is csak így tovább. Én is ezt teszem, amikor olyan helyzet van kb. szét se nézek, hogy ki nèz vagy mit szól csak a gyerekre figyelek, neki magyarázok.

Én inkább elismerést szoktam kapni amit nem is értek...szerintem ez egyértelmű,hogy nevelem a gyerekem,és nem esem pánikba ha utcán rosszalkodik és rá kell szólni.Többször mondták,hogy de jó,hogy nem engedem,de jó,hogy helyreteszem,pedig tényleg csak rá szoktam szólni,vagy extrém esetben kiparancsolom abból az üzletből ahol épp vagyunk,

Hasonló korúak lehetnek a gyerekeink. Pont tegnap volt egy esetem: a helybeli bolt pénztáránál álltunk (a boltban már kétszer elszaladt), a 4 éves kisfiam + babakocsi + a holmink fel volt pakolva a futószalagra. A kislányom úgy döntött, hogy kirohan a boltból. Mindent otthagytam és rohantam utána, közben "állj meg Eszti, állj meg Eszti", ő röhögve rohant tovább. Egy idős házaspár megmosolyogta a kislányomat, lesajnálva nézett rám (vagy csak én sajnáltam magamat? :)), mindenesetre amikor a nevelés tárgykörhöz értünk, láttam rajtuk a megdöbbenést, pedig a szokásos történet: felkaptam, "a kutya fáját", "nem szabad elrohanni", szóltam, hogy állj meg, veszélyes nagyon, stb.

át ha mondjuk a gyerekem kirohanna a boltból akkor nem biztos,hogy csak annyit mondanék neki hogy a "kutya fáját" hanem egy kicsit erélyesebben helyre rakom.