Szörnyű anya vagyok, idegileg kimerült, beteg és alkoholista, tehetek még valamit vagy már nem tudom helyrehozni, mindenre emlékezni fog a kisfiam, ami eddig történt?

Az elején megpróbáltam palástolni, hogy milyen béna és szerencsétlen vagyok és tényleg jó anya akartam lenni, egy lehetőséget láttam, hogy végre értelme legyen az életemnek. De a kisfiam mintha megérezte volna a problémáimat, mindenben megnehezítette a nevelését, mintha megérezte volna a félelmeimet, a megfelelni akarást és mintha direkt megnehezítette volna, hogy szerethessük egymást és harmóniában éljünk. Nem eszik, nem fogad szót, minden este hisztibe torkollik. Egy egyszerű fürdés sem megy együtt, hatalmas ordítás a vége és elő fordult már, hogy a szomszéd a rendőrséget akarta hívni ránk, ami még jobban megerősítette bennem, hogy rossz anya vagyok. Kisfiam mindig más valakit akar, a keresztapját, a nagyanyját, csak engem nem akar, többször megüt, ütlegel. Ettől mindig rohamot kapok, még rosszabbul érzem magam. Kisfiam napokig sem eszik semmi értelmeset, már lassan az édességet sem fogadja el, mert tudja, hogy fontos számomra, hogy egyen és egészségesen táplálkozzon. Nagyon aggódom. Tudom, hogy én vagyok a hibás. De egyszerűen nem bírom helyre hozni a kapcsolatunkat és boldog kiegyensúlyozott gyereket nevelni. Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy jobb lenne Neki nélkülem. Nem akarom, hogy szenvedjen és boldogtalan legyen. Jelenleg nagyon sovány és én napról napra jobban aggódom. Talán jobb lenne Neki nélkülem?