Nemtudtam milyen kategóriába írjak. Szóval ti mit gondoltok az olyan szülőkről, akik ott és akkor élnek nemi életet amikor és ahol éppen rájuk jön, nem érdekelve őket a gyerekek mit hallanak/látnak vagy éppen mit csinálnak?

Ha anyád tagadja, akkor nem biztos, hogy jól emlékszel.

Vannak az embernek olyan képei, amik úgy tűnnek, hogy teljesen valós emlékek, és teljesen kizárt.

Nekem vannak olyan romos házszerű, várszerű teljesen élő képeim, amik sokszor minden apropó nélkül előjönnek. Pedig soha nem voltam olyan helyen.

Furcsa az ember agya.

Én nem tudom, csak azt, hogy az én emlékszintű képeim ugyanolyanok, mint amik bizonyítottan meg is történetek.

Teljesen hihetetlennek tűnik, mégis teljesen élő, amikor előjön. Érthetetlen.

Beszéltem egyszer valakivel, akinek egy kutyával kapcsolatban van ilyen emlékképe, pedig nem volt kutyája gyerekkorában. Olyan kutyát nem is látott akkor csak sokkal később. Mégis valahogy belekerült az agyába a kép, mintha emlék lenne.

Nem tudom, hogy van ez, de nem biztos, hogy minden úgy volt, ahogy gondoljuk, hogy emlékezünk.