Miért vállal valaki két pici gyereket ha egyedül nem bírja?
Nem ítélkezni akarok, nekem egy gyermekem van. Sógornőmnek gyönyörű családja van, legalábbis látszatra. Van egy álomba illő férje aki borzasztóan szereti, rendkivul családcentrikus, rendes, tisztességes ember es van ket tervezett gyermekük. Ket kislány.
Amiota a masodik megszületett mast sem hallok csak, hogy a sogornom kikeszul, nem bírja, folyton anyosomnak passzolna a gyermekeit mondván Ő csak igy tudja elintézni a napi teendőit. (bevásárlás, takaritas, kozmetikus stb...) nekem panaszkodja ki magát anyósom, hogy sok mar neki h folyton az unokakra kell vigyáznia, mert rendben van, imadja oket es szívesen megy de neki is vannak dolgai, betegeskedik faj mindene es kimeríti az ide-oda rohangaszas. Azt mondta hogy minden nap nem fogja bírni... De ugye nem akarja elmondani a lanyanak mert megbantani sem akarja es szeretne segíteni. En latom a sógornőmön h szereti a gyermekeit, törődik velük, de megis azt latom Neki igy kenyelmes. En probaltam finoman utalni anyósomnak arra, hogy miert vallalja ha nem birja de nem akarok beleszólni .. Nekem id van segitsegem en is elek vele de a sogornom folyton nyavog, hogy O ezt nem fogja bírni... De konyorgom ha ezt O tudja akkor miert vallalt tudatosan ket gyereket? Semmi közöm hozza csak dühít h szinte elvarja h amig O bevasarol stb valaki otthon rendezze a háztartást plusz a lanyokra vigyazzon de mi lenne ha nem lenne aki besegitsen? Lehet, hogy rosszindulatunak tűnik csak kicsit kiakadtam rajta, hogy miert gondoljak sokan h a nagyszulonek kutya kotelessege az unokara mindenkor vigyaznia es besegitenie..
Két gyerekem van, a pici 4 hónapos. Heti kétszer járok sportolni, amikor anyósom vigyáz a kicsire. Akkor én most rossz anya lennék? Igen, nálunk is ha felajánlja (nem én kérem),hogy vigyáz rá, amíg elmegyek postára, nagybevásárolni, akkor elfogadom és nem cígölöm a Kicsit magammal. Nyilván ez nem minden nap van, hanem kb. két hetente-kéthetente egyszer.
Mondjuk én itthonról dolgozom is. Családi vállalkozás, és mielőtt született a Kicsi, akkor ment az egyik alkalmazottunk, aki a helyemre jött még előtte, így most úgy oldjuk meg,hogy besegítek a többieknek. És valóban sokszor én is kiborulok,hogy hol az idő! Azon a heti két sporton kívül nem igazán van más kikapcsolódási lehetőség. Azért ha belegondolsz,hogy két kisgyerek, háztartás, meló mellett heti két óra nem sok ám. Sőt! Igen, van,hogy én is baromi fáradtnak érzem magam. Pedig nekem is imádnivaló férjem van, aki többször "küldene",hogy menjek valamerre, amikor hazaér, de nyilván tudom,hogy dolgozik, ő is fáradt, nem akasztom a nyakába a két gyereket kétnaponta.
Szóval ítélkezni könnyű. Főleg úgy,hogy nem járunk más cipőjébe. Én nem szólom a 3 gyerekest, mert nincs 3 gyerekem, és nem tudom milyen lenne.
Ha anyósnak nyűg, finoman tudassa a lányával. Lehet szépen is közölni valamit. Ha megsértődik, akkor meg az van.
Nem tudhatta előre, hogy mi vár rá. Amúgy meg lehet, hogy az a két gyerek nehezebb eset, mint a tied.
Az én fiam is egy rémálom baba volt, 3 éves koráig minden éjjel órákat fent voltunk. Napirendet 1 éves koráig képtelen voltam csinálni. Nekem nem segített senki az észosztáson kívül. Kiderült, hogy autista a gyerek. Eddig csak simán szar anya voltam.
Ahogy le is írtad te magad is. Semmi közöd hozzá.
Tudod nekem is mindenki milyen jótanáccsal szolgál? Kérj segítséget. Csak éppen nekem nincs kitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!