Mit válaszolnál gyermekednek, ha azt kérdezné tőled magára vonatkozóan "Anya! Én ki vagyok? "tudatában annak, hogy te alakítod az énképét, önbecsülését, amit te tükrözöl, azt hiszi el magáról, stb.

Helyzettől, a beszélgetés folyamától, a gyermek személyiségétól függ, mit reagálnék - így nyilván a saját személyiságemtől is.

Kedves kérdező, gondolj bele, léteznek egyéniségek is, pl a magasan funkcionáló autisták is ilyenek, sőt, valójában életkori sajátosság mind az egyéniség, mind a magasan funkcionáló autizmus - kb 3 éves korig. Tehát eredendően mindenki egyéniség, a többség viszont sajnos IDŐVEL (3-4 éves kortól kiemelten) egyre inkább idomul a többségi elvekhez, a családi és társadalmi normákhoz, nagy mértékben.

De aki kellően egyéniség, azt NEM CSAK TE, nem csupán mások alakítják, hanem maga az egyéniség, a kisgyermek is felfedezi saját maga egyéniségét, jobb esetben; aminek sikerességéhez persze te is, más felnőttek is hozzájárulhatnak, és akadályozhatják is sajnos. De a gyermek önmaga is képes erre, bár sajnos ahogy idősödnek, egyre kevesebbb gyermek motivált felfedeznie kellően önmagát.

A kamaszkorban jobban, vagy kevésbé de szinte mindenki elkezdi újra keresni a válaszokat, hogy ki ő valójában, de ez is sajnos csak átmeneti, néhány éves idősz ak a többségnél.

A társadalom kiöli az egyéniséget, és idomít, bár persze ez nagyban függ attól, milyen erős lelkialkat, milyen erős egyénség valaki.

Nem mondom, h az erősebb egyéniségek nem befolyásolhatóak, csak azt, h jóval kevésbé, mint a többség. Tehát igenis nagy felelőssége van a szülőnek, pedagógusnak minden kisgyermekre nézve, hogyan fejlődik a gyermek. Főleg abban, mennyire megértő , elfogadó a gyermek kibontakoztatására nézve, és mennyiben segíti a gyermeket ebben, pl lelkileg, vagy a tárgyi környezet megfelelő biztosításával. Sőt, a nem kívánatos tényezők kerülésének is döntő jelentősége van, minél kisebb gyermekről van szó, annál inkább!