Hogyan lehet a legeredményesebben kezelni a dühkitöréseket?

Én azt a módszert használtam a legszívesebben, hogy odaültem mellé, és megmondtam neki, hogy ameddig ilyen módon közli, hogy mit szeretne, addig akkor sem teszem meg, ha egyébként megtenném. Kértem, hogy legyen szíves felülni, és szépen elmondani, hogy mit szeretne üvöltés, csapkodás, hiszti nélkül, akkor megbeszéljük a dolgot, addig nem.

Egyszóval: amíg az érzéseit, akaratát nem olyan formában közli, ami elfogadható, ami elvárt módszer, addig nem teljesül a kívánsága. Ilyenkor fontos elmondani részletesen, hogy mi lenne az elfogadható módszer, mert lehet, egyábkánt nem tudja magától a kisgyerek.

Én nem alkalmaznám a teljes figyelmen kívül hagyást, levegőnek nézést, hiszen a gyerek nem képes kezelni a helyzetet, segítségre van szüksége. Egyrészt a jelenlétedre, másrészt a helyes módszerre, hogy hogyan kéne. Ha magára hagyod, ezt a kettőt nem kapja meg, és csak tovább dühöng tehetetlenül, legközelebb is ugyanezt a módszert fogja választani, mert nem tud jobbat (Ha nem tanítod meg neki egyből a jó módszert, ő maga kezd kísérletezni, és többnyire rossz utakat választ), és még egyedül is hagyták a problémájával. Szerintem ez nem célravezető.