2,5 évesem látszólag minden ok nélkül dilizik, hisztizik, nyafog egész nap mindenen. Már nem tudom mit csináljak vele?

Ismerős :-)

Én is átéltem ezt az időszakot - nem könnyű. Egy sokgyerekes anyuka ismerősöm - amikor már szinte könnyekkel küzdve meséltem, hogy bármit csinálok, semmi nem jó - azt mondta: "ha nem figyelsz oda, "megesz" a gyerek".

Azt jelenti, hogy ha nem vagy elég határozott, nem irányítod a gyereket és nem tartod és tartatod be vele a "szabályokat", akkor annyi...Ilyenkor próbálgatja a gyerek az akaratát, a határokat.

Mondok 2 példát, mire gondolok: anyuka a földalattin, közli a gyerekkel, hogy ebéd előtt nem kap semmit, mert akkor nem fog ebédelni, majd a gyerek elkezd nyafogni, hogy éheeees vagyok!!. Erre anyuka elővesz egy banánt! (köztudottan laktató) és odaadja a gyereknek. Kész, a gyerek győzött -ebből levonja azt a következtetést, hogy

1.-érdemes nyafogni, hisztizni

2.-tök mindegy, mit mond anya, úgysem az lesz :D

Higgyétek el, a gyerek kicsi, de nem lüke

Másik példa, ez velem esett meg, azután, ahogy sokgyerekes anyuka adta a tanácsot: gyerekem nyafog, menjünk be a játékboltba. Bemegyünk, de mondom, csak nézelődünk. Jó... nézelődünk, gyereknek ez is tetszik, az is, de már megtanulta, hogy ha azt mondom nézelődünk, akkor az úgy is van, nem veszek semmit, hiszti sincs :-) kb. negyed óra múlva kijövünk a boltból, erre gyerek - aki addig totál jó fej volt, elkezd ordítani, hisztizni, rángatni, hogy de menjünk vissza, mert Ő meg akarja még nézni a ...-t. Előtte ott álltunk a boltban a ... előtt vagy 5 percig. Na, gondoltam, akkor most kell figyelni :D NEM! mondom. Sírás tovább, hiszti, én meg elindultam vele haza és határozottan közöltem, hogy volt épp elég ideje megnézni. 2x3x kellett így "tetten érni" a dolgot, határozottan közölni és betartani és működött!! Onnantól nem akartam megbolondulni, a gyerek is nyugodtabb lett.

Előfordul ám, hogy nem akkor teszünk jót a gyerekkel, ha állandóan a kedvében járunk - mert elszalad vele a ló...

Jaj, de tudtam, hogy le leszek húzva :D

Miccsoda kegyetlen egy anya vagyok :D

Nem tudom, ki pontozta le a válaszolót, pedig tökéletesen igaza van.

Kérdező! Nem mondtál csődöt semmiben, ez egy ilyen korszak. Következetesség és kitartás. Talán segítene valamit, ha tudnátok időt szánni játszótéri szaladgálásra, a friss levegő és a mozgás általában jót tesz.

Mikor írtam a lehúzást, 50 % alatt voltam :D

De látom, azóta már feltornáztatok - köszönöm :-)

1-es pedig teljesen jól látod. Nem kell foglalkozni a pontozókkal.

Kérdező ez a dackorszak, fektess le pár szabályt, de azokat mindig tartasd be. Nekem is csinálta ezt a fiam, ő lesöpörte az asztalról a legót, ugrált a vasúti sínen (játék, fából van, össze kell rakni) stb. Amikor elkezdte lesöpörni, összeszedtem a kockát és elraktam, fel a szekrény tetejére. Aztán az következett, hogy minden amit ledobált, amit ledobott stb. az ott kötött ki. Elmagyaráztam neki, hogy ha így bánik a játékokkal akkor ők mennek fel a szekrény tetejére, mert bántja őket. Szóval a vége az lett, hogy egy idő után felfogta, hogy ha ezt teszi akkor van reakció, még pedig az, hogy nem lesz játéka. Bizony azok a szegény játékok másnap reggelig nem jöttek le a szekrény tetejéről. Nem érdekelt...

Így tanulta meg, hogy az utcán nem futunk el, megállunk a gyalogátkelőhely előtt, kezét nyújtja stb. Kétszer kellett visszajönni a lakásba, hogy megtanulja, ha elfut, akkor annak az a következménye, hogy nincs séta aznap, nincs játszótér, stb.

Azóta ha szólok neki szépen megáll, megvár, nem szalad bele a világba.

Kitartás.

Előző vagyok.

Nem üvöltöztem vele, nem kiabáltam, amúgy is egy elég csendes fajta vagyok, hanem határozottan mondtam mindezt. Szóval nem megfélemlítés volt a cél, meg a hangnem sem olyan volt, hanem határozott. Mindig elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, stb. de ezt nem csinálhatja.