Lányos anyukák! Van itt olyan, aki nem vesz a kislányának Barbie babát?

Hát ne haragudj, de elég hülye hozzállás, hogy a barbik miatt voltatok anorexiásak, úristen!

Nekem nagyon sok barbim volt, imádtam, mással nem is játszottam szinte. Nem azt néztem, hogy neki van melle, nekem meg nincs, szép volt, öltöztettem, fésülgettem, szerepjátékoztam vele, nagyon jó volt. Egy gyerek-babával sosem tudtam úgy eljátszani, azzal mit lehet játsznai aozn kívűl, hogy tisztába teszed, ringatod? Kb semmit... Nyugodtan vehetsz a lányodnak barbit, ha anorexiás lesz, az nem a baba miatt, hanem mert tőled örökölte a hajlamot...

Szia!

Mikor nagylányom megszületett, eldöntöttem: Barbie-t soha! Ezt sikerült is tartani addig, míg a kisebbik lányom 5-6 éves nem lett, akkor sem én vettem, hanem a sógornőm kérésem ellenére. (Nagylányomat nem érdekelték a babák, inkább matchbox-ot kért minden alkalomra.).

Utána még rendszeresen kapott, most van tízegynéhány darab (eredeti és utánzat), de soha nem játszott vele igazán. Inkább a plüsseit és a normál méretű babáit szerette.

Barátnőm is volt anorexiás.

Sokat beszélgettünk róla, de soha nem említette, hogy a Barbie babák miatt lenne.

Ezzel az erővel gyerekgyilkosok lennénk (Hófehérke), Lábujjvagdosók egy cipőért (Hamupipőke)... stb

Nagyon sokára kaptam meg az első Barbimat, talán első-második osztályos gyerekként.

Nem azért, mert nem lett volna rávaló, hanem mert anyám fiút akart helyettem, ezért folyton fiús játékokat kaptam, plusz neki nem tetszenek a barbik, mert 'dedósak'.

Nekem személy szerint rosszul esett, minden barátnőmnek volt, csak nekem volt helyette fiús szobám.

Persze játszhattam velük minden máshol, és máséval, de sajátot nagyon sokára sikerült kikönyörögni, olyannyira, hogy addigra már kinőttem belőle.

Lehet hogy hülyén hangzik, de én a mai napig nehesztelek ezért, hogy lány létemre fiúsan kellett nevelkedni.

Persze nem egy barbitól lesz lány valaki, de akkor is, valamilyen szinten mégis egy korszak ez, még ha nem is minden lánynál.

Én is szintén megfosztva éreztem magam, szerintem nem olyan nagy dolog, ha kap egy-kettőt, hiszen írod is, hogy meg van őrülve értük. Jobban fog arra emlékezni, hogy kimaradt ez az életéből.

Testképzavaros pedig egyáltalán nem egy babától lesz, de feljebb nagyon jó magyarázatokat írtak erre a feltevésre.

Akkor te még "olcsón" megúsztad kérdező, nálunk a My Little Pony félig ember, féli póni babák a menők, miután a 3 évvel idősebb unokatestvérénél látta. Előző évben, amikor az uncsitesó kapta karácsonyra, mondtam anyumnak, hogy én ilyet 100%, hogy nem fogok venni. Na következő karácsonykor nálunk is ott volt a fa alatt. Megbarátkoztam vele, de mondjuk a Monster High babának örülök, hogy nem érdekli, az úgy érzem nekem is sok lenne.

Én nem beszélném le a lányodat a helyedben, hadd legyen olyan játéka, amilyet szeretne. Nekem is volt Barbie-m, felnőtt fejjel ebay-t bogarászva vettem egy olyat, amit anyukámtól kaptam gyerekkoromban annak idején. Az az idők során eltűnt, de közel 30 évvel később boldogan vettem meg újra, hogy majd az én kislányom is tudjon vele játszani. Ő azt a Barbie-t az én Barbie-mnak tartja, és semmi hajlandóságot nem mutat, hogy azzal játsszon, pedig azoknak a babáknak még nagyon szép arcuk volt. :-)