Egyedülálló anyukaként milyen eséllyel boldogulhatok
külföldön egy gyermekkel?
Figyelt kérdés
Úgy értem, mégis csak teljesen egyedül kellene megbirkóznom mindennel: a saját beilleszkedésemmel, az új környezet, munkahely, emberek megismerésével, a 9 éves lányom beilleszkedését menedzselni (sajnos érzékeny gyermek), az ijedtségével, hogy egy kukkot nem ért az iskolában (se), az itthoni barátai, tanárnénijei hiányával stb. stb. És kezdetben semmi segitségem nem lenne, csak addig dolgozhatnék a munkahelyemen, amig ő az iskolában van. Mit gondoltok? Érdemes lenne ezt igy bevállalni? Van rá esély, hogy végül (kb. egy-másfél év alatt) megszokjuk és jól boldogulunk odakint (Ausztria)? Hogy boldog, teljeskörű életet élhetünk ott? Van itt közületek esetleg, aki igy költözött ki? Mindenki véleménye érdekel, azé is, aki itthon él. Köszönöm!
Szia! Mi a volt parommal kozosen indultunk utnak 6 evvel ezelott. Megszuletett a kisfiunk, most 4 eves. 1 eve szetmentunk az apukajatol, azota teljesen egyedul nevelem, apa nelkul, aki idokozben lelepett az eletebol. Se csalad, se baratok.irto nehez... Lelkileg. Es meg mindig konnyebb helyzetben vagyunk,hogy ide szuletett es ovi kora ota beszeli a nyelvet de en meg igyis sajnalom ot, hogy se papa se mama se rokona nincs a kozelben ,bar lehet hogy ez mar neki termeszetes. Miatta harcolok, Magyarorszagon nem tudnek neki semmit sem megadni egyedul. Azt tudom mondani, hogy a gyermeked jovoje erdekeben mindenkeppen elindulnek a helyedben, de nagyon nehez lesz karpotolni a hianyt, amit a baratok, csalad jelentett neki.
2015. szept. 1. 13:16
Hasznos számodra ez a válasz?
12/14 A kérdező kommentje:
Köszön szépen a segítő válaszokat!
Kedves 6/11-es válaszoló! Egyedülállóként mentél ki? Kedves 8/11-es, az iskolának is előre utána akarok nézni, meg a támogatásoknak. Ha jól értelmeztem, amit erről olvastam, Ausztriában csak 5 év ott éls, dolgozás után járnakna szociális juttatások. Bár a családi pótlékot pl. nem sorolták oda. Majd utána járunk. Jól látod a dolgot, attól félek a legjobban, hogy én is ki leszek borulva és nagy lesz a nyomás, de nem mutathatom ki, plussz olyan állapotban még a lányomban is tartani a lelket! Bárcsak nekem is lenne férjem/párom, akivel együtt mehetnénk!
2015. szept. 2. 08:38
13/14 A kérdező kommentje:
Kedves 10/12-es válaszoló! Remélem, hogy fölveszik a (majd) kiszemelt iskolába! Hát meglátjuk..
Kedves 11/12-es, nagyon sajnálom, amin keresztül mész, éltessen az a tudat, legalább odakint vagy, nem idehaza, mert igen igen, itthon még sokkal nehezebb lenne. Az legnehezebb lépéseket megetted és a legjobb, hogy a kicsi már odaszülett! Szívesen lennék a helyedben. :)
2015. szept. 2. 08:46
14/14 anonim válasza:
Ketten mentünk a lányommal, de nem a semmibe, hanem a paromhoz, tehát nekem pl munkahely, vagy lakható problémám nem volt. Csak azért válaszoltam, mert az én gyerekem hasonló korú volt mint a tied, így a azt tudom, hogy ő milyen problémákkal került szembe. Továbbra is tartom, hogy hatalmas segítség volt neki a beilleszkedeshez az, hogy nem sima, holland anyanyelvu iskolában kezdett, hanem olyanban, ahol minden gyerek más anyanyelvu volt. Egyrészt nem érezte magát kivulallonak, másrészt a különböző kultúrájú gyerekek elfigadobba is tették
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: