Rossz anya vagyok, ha nem szeretek játszani?

Szerintem a könyv nem szánalmas annak, akinek ennyi ötlete sincs, mint ami abban van. Nem mindenki tudja ám ösztönösen, hogy mit kellene csinálni, vagy hogyan. Én ismerek olyat, akinek nagyon jól jött.

Kérdező: játssz vele olyat, amit te szeretnél, vagy rajzolj neki, vagy bármi (nem tudom, mit szeretsz). De az nem normális, hogy veled nem tud játszani, gondolom te vagy vele. Minden tanulásnak a játék az alapja. Csinálj vele új dolgokat. Te is érzed, hogy ez gáz, azért van lelkifurdalásod.

Nem az a fő baj, hogy nem játszol a gyerekeddel, hanem az, hogy téged ez frusztrál. És lelkiismeretfurdalást okoz.

Én apuka vagyok, és 6 éves a kisfiam.

Én bent kisautózom vele, vagy dzsengavárat építünk, vagy villanyvasútazunk. Vagy legózunk. Kint a kertben focizunk, homokvárazunk, frizbizünk.

A feleségemmel festenek, rajzolnak labirintusoznak. A mesét is mindig ő mondja neki. Vagy a macikkal boltost, éttermest játszanak. Vagy doktorost.

Olyan játékot játsz vele, amit te is szeretsz. Amit unsz, olyat valóban ne játsz vele, mert érzi, hogy nem vagy ott szívvel-lélekkel.

[De egy gyereket igazán megismerni, vagy megfigyelni csak játék közben lehet. Legózunk, és mondja, hogy mit csinál, hogy ez a figura erre megy, az meg arra. Ez egy épület, az meg egy szalonnasütőhely. Aztán rájön, hogy egy pad hiányzik, és elkezdi megépíteni. Abbahagyja a kommunikálást, és belefeledkezik a pad megépítésébe. Na ekkor nézzed meg jól, mert ekkor láthatod, hogy milyen is a gyereked. Amikor belefeledkezik valamibe - és önmagát alakítja. Én nagyon szeretem ezeket a perceket, amikor csak csendben, mozdulatlanul nézem hogyan játszik belefeledkezve a játékba. Ezeket a pillanatokat semmi másra nem cserélném el.]