Törést okozhattam az egy éves gyermekemnek, hogy fél tőlem? Mit csináljak?

így, hogy nagyobb, ugye jár, szalad, mindenben benne van, nem tudja még mi helyes, mi helytelen, csak azt, hogy minden új és érdekes és játékot varázsol még egy wc kagylóból is...

amikor századszorra veszem ki a könyékig benne játszó gyereket, már volt, hogy idegesen felkaptam, kézmosás, és bevittem a szobába és otthagytam.

nem gondoltam volna, hogy ezek olyan mélységekig hatnak rá, hogy amikor "rosszat" csinál, fél tőlem.

akkor tűnt fel, amikor láttam, hogy mesekönyvet szétcincált és ette a papírt, először teljes nyugodtan szóltam, a nyelvén, hogy az nem "hami", nem esszük, nem szabad, erre mégiscsak teszi a szájába, közben engem nézve, ekkor már erélyesebben szóltam, kicsit parázott de csak tette továbbra is a szájába, és ekkor felkeltem,(abszolut nem voltam dühös, rám inkább épp viccesen hatott a helyzet abszurduma, hogy szólok és ellenkezik, és az orrom előtt csinálja újból és újból amit tud, ért, hogy nem szabad, de ugye a kép, hogy egy kicsi emberke és nem tud megálljt parancsolni magának, olyan "cukor" volt valahol bennem) de ahogy megindultam felé, kiáltott félelmében, rögtön eldobta a könyvet és rettegve nézett rám. ez a kép, engem mélységes fájdalommal töltött el!(az is lehet túl érzékeny vagyok, nem tudom)

és figyeltem, ha bármi olyat csinál ami "tiltott" dolog és pont arra megyek be a szobába(pl telommal játszik...)mindig ijedten kiált, feláll, elrohan pár lépést, azt sugallva, á, ő ott sem volt.

így ilyen helyzetekben most már szeretettel odamegyek(próbálnám ellensúlyozni, hogy ne féljen!) és játékból birkózok vele, puszilgatás, nevetés..de szerintem ez se jó így valahol, mert ugye lassan bölcsis és ha valami "rosszat" tenne, ott nem mosolygást fog kapni egy gondozótól és nem akarom hogy a felnőtt reakciókkal összekavarodjon.

de én nem akarom, hogy féljen tőlem a gyermekem! de mégse jó szerintem örömmel lereagálni a téves dolgait nem akarom összezavarni őt..nem tudom mit tegyek, és hogy ez megmarad e örökre benne, törés a személyiségfejlődésében, vagy az anyába(és ezzel a világba) vetett bizalmában, hitében..