Szerintetek bele lehet nevelni a gyerekekbe, hogy ó testvérei legyenek egymásnak?

Legfeljebb finomítani lehet. Gyerekkoromban mi is martuk egymást. Amióta külön lakunk, sokkal jobb a viszonyunk, mondhatni jóban vagyunk, számíthatunk egymásra, de sose voltunk a minden héten egymást felhívó és meglátogató testvérpár, talán azért mert elég különböző a személyiségünk. Három gyerekem közül a két nagy nagyon marja egymást, nekik is nagyon különböző a személyiségük. És persze, minden alkalommal (mikor látom) elmondom, hogy szépen beszélünk egymással, nem a verekedés a megoldás, így meg úgy kéne csinálni és mindenkinek jobb lenne, és valamennyit javult is a helyzet, de azért még lenne hova fejlődni.

Semmiféleképpen sem! Mivel 2 emberről beszélünk, saját akarattal. Ha egyszerűen vki nem jön ki a másikkal, azon a nevelés nem segít! Vkit vagy szeretek vagy nem. Ha épp a tesomat nem szeretem, akkor nem érdekel, hogy a szüleim mit várnak el. Én sem vagyok jóban a tesommal, egy ideig bántott is, de elérte, hogy mára már letojom. Sajnos a szülők megtehetnek mindent, de nincs garancia!

Nálunk nem sikerült, az biztos. Pedig anyukám szerintem nagyon jó anya. A gyerekek személyiségén is múlik ez, és ma már azt mondják a szakemberek, hogy a személyiség max 30%-ban nevelés kérdése, legalább 70%-ban pedig meghatározza a veleszületett temperamentum... Nem mindig olyan szuper dolog, ha testvére van az embernek.