Titeket szíven ütne egy ilyen mondat?

Esetleg úgy hogy az egy napot valahogy felosztjátok a férjeddel?

Pl. délelőtt elmegy vele a férjed valahova kirándulni,játszótérre vagy moziba és délután ha már megszoptattad és alszik a kicsi, csináltok ti ketten valami csajos programot. 2-3 óra is elég, ha mondjuk elmentek venni neki valami szép ruhát meg esztek utána egy fagyit.

Hasonló szituban vagyunk. Fél éve született kistesója az akkor 4.5 éves lányomnak. Az első egy-három hónapig nagyon nem is volt gond. De kistesó hamar elkezdett mozogni, és most már el-el veszi a játékait. A nagyobbik szeret játszani a babajátékokkal-játékszőnyegből bunkit csinál meg ilyenek. És most már a kistesónak is kell. Most kezd rendeződni a dolog egy kicsit.

Nálunk sincs lehetőség olyat csinálni, hogy csak ő napja, mert nincs segítségünk. Külföldön lakunk.

Nálunk úgy alakul a nap, hogy reggel először megszoptatom kistesót, aztán intézek reggelit a nagynak 7.30-kor. Játék, mesenézés a nagynak úgy, hogy ott van kistesó is. Mesét néz, amíg adok a kistesónak reggelit. 9-re megyünk az iskolába-6 perc gyalog. Kistesóval utána sétálunk a városban, hazajövök, teszek-veszek, játszok vele, ellátom. 15.10-re megyek érte, mikor hazaérünk, megpróbálok vele foglalkozni, játszani, de többnyire ilyenkor még kistesó is ott van velünk. Aztán max 16-ra hazaér a párom, ha nem kell boltba mennie. Ilyenkor ő kicsit vigyáz kistesóra, mi meg a naggyal játszunk. 17.30-kor fürdés a két kicsinek. Aztán szopizik a kicsi és bealszik, így 18-kor vacsorázunk. Aztán 18.30-ra max, felébred a kicsi. Még játszunk, mesét olvasunk-lányom olvas, vagy feladatozunk. Ilyenkor ha kistesó szépen el van mellettünk, akkor ott van, ha nem, akkor apuka vigyáz rá. Aztán 20 órakor fekszik a nagy, ekkor mesét olvasok neki. Ilyenkor ott van kistesó is. Aztán még kicsinek szopi, evés, ha addig nem evett, aztán ő is fekszik. Így mindkettővel tudok foglalkozni kicsit külön is. Amíg a kicsi szopizik, vagy itt van velünk nagytesó, vagy apuka játszik vele. De így is néha azt mondja a nagy, hogy többet foglalkozok kistesóval. Néha ő is mond ilyen butaságokat, hogy ő nem jó:D Ilyenkor elbeszélgetünk, legtöbbször viccesen mondom neki, hogy hát tényleg nem vagy jó, ki is doblak a kukába...vagy valami hasonló és egyből nevet:D

Nehéz azoknak a gyerekeknek megszokni az újdonságot, hogy osztozkodni kell mindenen-így apun és anyun is-akik már kicsit nagyobbak voltak, mikor kistesót kaptak. 2 éves korkülönbség esetén észre se veszik a gyerekek a változást, de 4-6 éves korkülönbségnél már elég nagyok, hogy lássák, érezzék a különbséget, de még kicsik, hogy megértsék, hogy ettől még ugyanúgy szeretjük őket.

5-össel nem értek egyet, már hogyne venné észre egy kisebb gyerek is, hogy megoszlik az addig csakis rá irányuló figyelem? (Igenis észreveszik, csak kevesebb eszközük van kifejezni a problémájukat)

kérdező: persze, hogy szíven ütne, ha így érezne a gyerekem! Szerencsére te, mint odafigyelő szülő, tudsz neki segíteni :) írták már fentebb az együtt töltött minőségi időt, ez nálatok most hatványozottan fontos a kistesó miatt. Nem kell annak egy egész napnak lenni, már az is sokat segíthet, ha beépítesz egy olyan kis pár perces rituálét a napirendetekbe, ahol az a pár perc akkor is csak róla szól, ha világvége van. (Ez lehetőség szerint fizikai kontaktust igényló dolog legyen pl este fürdés után egy masszírozással egyebekötött testápolózás, vagy ölbeülős együtt-olvasás vagy hasonlók). Ha megoldható nagyon jó, ha a hét bizonyos napjára fixen be tudtok ütemezni egy közös kis programot. pl kéthetente pénteken apa előbb el tud jönni a melóból és ilyenkor átveszi a kistesót ti meg elmentek ketten akármitcsinálni. Vagy minden szerdán egy órával később viszed be az oviba vagy akármi. A kistesó még pici, amíg babakocsis ez gond nélkül működhet, de akármilyen együtt töltött idő jó a nagynak, biztos van még ötleted, hogy minek örülne, milyen lehetőségek vannak a környezetben stb. Az is sokat számít a mindennapokban, hogy az átlagos teendőket hogyan osztod be. Igenis oda kell figyelni arra ,hogy pl ha a kicsi nyekken egyet, ne hagyd ott emiatt azonnal a nagyot, persze vannak szituk amikor muszáj, én azokról az esetekről beszélek, amikor tréfásan odaszólhatsz a kicsinek, hogy most várj egy percet, még ezt befejezem a nővéreddel... érezze a nagy ,hogy igenis az ő kis tevékenysége is fontos, nem csak amit a tesó hirtelen csinál.

türelmetlenségre magnézium :) már amennyit szoptatás mellett lehet persze, és aludj amikor a kicsi alszik napközben. És 4,5 évesen már ahhoz is elég nagy ám, hogy kerek-perec megmond neki, hogy kicsim, most nagyon megfájdult a fejem, dobolás helyett légyszi inkább pónizzunk itt a szőnyegen. Vagy hogy épp mérges lettél rá és jól esne neked egy perc a másik szobában hogy lehiggadj, vagy akár egy kiadós ölelés (!). Tanácsot is kérhetsz tőle kerek-perec, hogy szerinte mit kéne most tennetek, hogy te jobban érezd magad? Meg fogsz lepődni, milyen együttműködőek ám...

És persze az önbizalom építés is fontos. A bevonás jó módszer - csak amikor neki van kedve segíteni -, hogy hozza ide ezt-azt (külön jó, hogy a többlépcsős feladatmegoldást is lehet gyakorolni vele) és emellett minden módot ragadj meg, hogy dicsérhesd. De csakis ha megérdemli. Icipici dolgokat is, a pozitív megerősítés egyébként a dacosságán is segíthet, és az is, ha mindig megerősíted abban, hogy átérzed az aktuális gondját. pl "megértem, hogy most mérges vagy, én is az lennék a helyedben, de szerintem ki tudjuk találni, mit csináljunk hogy sikerüljön amit elkezdtél..." és hasonlók. tehát biztosítod a megértésedről és arra ösztönzöd, hogy megoldást keressen a duzzogás-dacolás stb helyett. A csúfolódásról beszélgessetek sokat, hisz elég nagy már hogy megértse: mindenkit lehet csúfolni valamiért, de ez nem azt jelenti, hogy valóban rossz az, amit mások annak állítanak be. Csúfolódás-elfogadás-értékkeresés stb témakörben nagyon sok jó mese is van.

ha szeret rajzolni, manuálisan tevékenykedni, akkor könnyű dolgotok van amolyan házi kiállítást csinálni, hűtőre, falra kirakni az aktuálisan büszkeségre okot adó munkákat. a kedves szomszéddal beszélgetve a gyerek füle hallatára el is dicsekedhetsz, hogy milyen gyönyörűt csinált tegnap, apa is elkérhet néha egyet-egyet, hogy bevihesse a munkahelyemre gyönyörködni benne stb. A pozitív megerősítésnél is jó, ha van olyan felnőtt a környezetekben, aki bevonható, akinek el lehet mondani, mennyire büszke voltál mert reggel egyedül és hiszti nélkül készült el az öltözéssel/meglelte a cumisüveg tetejét pedig te sehol sem találtad/megmasszírozta a válladat és milyen jólesett/ szépen kézenfogva kísért hazáig és nem szaladozott el a babakocsi mellől stb. Mindenért lehet dicsérni, főleg, ha tetten érhető a gyerek igyekezete a korábbi viselkedéshez képest.

nem tudom ő mennyire igényli, de a legtöbb nagytesóvá lett gyereknek felfokozódik a testkontaktus-igénye. Pl vannak gyerekek, akik szabotálják a szoptatást, mert kirekesztve értik magukat, és amikor anyuka beengedi őt ebbe a helyzetbe pl a nagyágyra költözik szoptatni ahová a nagyobb is odaülhet mellé, onnantól kategóriákkal javul a helyzet. Sok gyerek egyenesen ki is mondja ,hogy engem is ringass mint őt, vagy hogy dajkálj most engem stb. És igen, meg kell találni a módot, hogy minél többet ölbe vegyük a nagyot, pl szőnyegen is lehet úgy játszani, hogy összebújunk, akár csak két percre is, egy félperces ölelésből is töltődnek ám, csak sok legyen belőle :)

nyugi, nem lesz nálatok semmi baj, a kérdésedből látszik, hogy érzékeny, törődő szülő vagy. Biztos megoldod majd ezt is, sok türelemmel, empátiával és találékonysággal! :)