Hogy vegyem rá anyámat, hogy gyakoroljon a gyerekkel, vagy legalább hagyja békén?

Kisfiam most volt elsős, és kiderült, hogy diszlexiás. A logopédustól kaptunk is könyveket, hogy azt csináljuk, már ha van kedve. Szerencsére van.

Anyám vigyáz rá a nyáron, reggel viszem, este hozom. Nem vagyunk túl jóban, ezért én el sem mondtam neki, hogy ez a probléma van. Eleinte mondtam neki, hogy ki vagyok akadva a tanárra, hogy folyton bántja a gyereket, aztán csak az volt a válasza, hogy ne mindig másban keressem a hibát, hanem inkább szálljak magamba. Szóval most inkább már nem mondok neki semmit. Örülnék, ha a nyarat meg tudnám oldani nélküle, de sajnos nem megy.

Tegnap már úgy fogadott, hogy mennyire nem tud írni ez a gyerek, hogy én nem szégyellem-e magam, miért nem gyakorolok vele. Erre már csak kibukott belőlem, hogy diszlexiás.

Ma vittük a könyvet, hogy gyakoroljuk. Délután azt is megkaptam, hogy ez a logopédus egy h.ügye, mert ezek a feladatok elölről kezdik az abc-t, és a gyerek tud olvasni, neki nem kell ez a könyv. Ő nem hajlandó rá. Inkább lemásoltatott vele egy 3 oldalas mesét. Ezen totál kibuktam, ez egyenes út afelé, hogy elvegye a kedvét az egész tanulástól. Nem kellene a gyereket egész álló nap ilyenekkel zaklatni a nyári szünetben.

Nem értem, hogy miért nem képes elfogadni, hogy nem azért nem ír szépen a gyerek, mert én sz.ar anya vagyok, és a logopédusnak mégiscsak ez a szakmája?

Én már úgy kibuktam rajta, hogy szívem szerint nem is vinném hozzá soha többet a gyereket.