Diszgráfiás gyermek, tapasztalatok?

Én diszlexiás, és diszggráfiás voltam. Az előbbi még érezteti a hatását, de rengeteg könyvet olvasok, így javul. Diszgráfiánál pedig sokat kell gyakorolni, és érettségire már meg sem akarták adni a papírt, mert hoztam az átlagot.

Én úgy gondolom, hogy a gyerek azért szenved ilyen dolgokban, mert a szülők nem fordítanak eleget a gyakorlásra, és kevésbé figyelnek a tanulásra. Nagyon jó a példa a te eseted, ugyanis sehol nem olvastam, hogy ezzel te is foglalkoznál az elkeseredésen kívül.

Lehet lepontozni!

Jah észrevetted... Nem oltani kell a tüzet, hanem megelőzni.

Az én körömben csak olyanoknak voltak ilyen problémái, akinél valami bibi volt a családban (ahogy nekem is). A nem odafigyelés, és tanítás eredménye. Persze könnyű ráfogni, hogy "jaj hát ez öröklődi!"...

Én diszkalkuliás vagyok, felnőtt fejjel derült ki, mivel egy speciális logopédiai általános iskolában dolgoztam :) . Egész életemben szenvedtem a számokkal, mindenki hülyének/lustának tartott, mert hát miért másért lehet ,hogy valaki matekból éppencsak kettes, meg kémia-fizikából is éppenhármas, minden másból meg színdícséretes, okj győztes stb... simán rámfogta mindenki, hogy csak nincs kedvem tanulni a matekot, pedig életemben nem foglalkoztam annyit azzal az egy tárggyal, mint az összes többivel együttvéve.

hozzáteszem, két diplomám van (humán vonalon) meg nemzetközi felsőfokú nyelvvizsgám, mégis a mai napig tökhülyének érzem magam mindennemű szám láttán.

Én úgy tudom, a hajlam valóban öröklődik, de vitatott, hogy a megnyilvánulást mi válthatja ki. A legtöbb tanulmány szerint a családi közeg erősen belejátszik, de nem bizonyított ez sem, sőt, elég nagy statisztikai háttere van annak az elméletnek is, hogy valójában nem is ettől függ. Egyébként az én anyukám próbált nekem segíteni, csak nem tudott érdemben, annakidején ennek hazai szakirodalma még nem volt.... Szerencsére ez már nem így van! Rengeteget lehet olvasni a témában, úgyhogy hajrá! De először is: túl kell lépned a kétségbeesésen, ez nem egy halálos betegség, hanem egy állapot, ami igenis fejleszthető. Most még ijedt vagy és tájékozatlan, de mindkettőn változtatnod kell, a gyerek érdekében.

Az én fiam túlhallásos, súlyos figyelemzavaros, súlyos túlmozgásos és mindhárom (!) diszfunkciója sérült. 5 éves, egy évnyi fejlesztés van mögötte, és a cél, hogy ne legyen SNI-nek címkézve és integrálható legyen a normál oktatási intézménybe. Haladunk :) És had tegyem hozzá, persze voltak nagyon nehéz időszakok, amikor igazándiból fogalmunk sem volt mi baja, mire miért így reagál, miért ilyen kis miniterrorsita néha stb, de alapvetően egy tökjófej, jó természetű, irtó jó humorú, nagyon szerethető kis krapek. Néhány területen gyengébb, mint az átlag, másban meg erősebb - ez utóbbiból előnyt kovácsolni igyekszünk, utóbbiakból meg lefaragni. Tisztában van vele ő is, mi is, hogy bizonyos dolgok eléréséért sokkal többet kell dolgoznia. De a sok gondja ellenére esküszöm "önazonosabb" gyerek, sokkal inkább jóban van magával/a világgal, mint a legtöbb gyerkőc, akiket jól ismerek (pl család, barátok stb).

Egészségesebben kéne ehhez a dologhoz hozzáállnod, de először is nyugodj meg :) olvass utána, sok fejlesztési lehetőség van, majd meglátod. első körben mozgásterapeutával és gyerekneurológussal nézesd meg és olvass-olvass-olvass a témában.

A férjem is borzasztó nehezen boldogult az iskolában, a helyesírása förtelmes volt, volt, hogy bukott miatta nyelvtanból, pedig nem volt egy hülye gyerek. Akkoriban nem volt még "divat" odafigyelni az ilyesmire, meg nála a család sem figyelt fel a dologra, de a mai napig nem tud helyesen írni, összekever betűket, nagyon lassan ír, kézzel olvashatatlanul, többször meg-megáll egy szó leírása közben is, hibákkal tele gépel és nem veszi észre stb... Szóval nekem (bár laikus vagyok) gyanús, hogy diszgráfiás lehet, csak soha nem volt letesztelve.

Szakközépiskolát végzett közepes eredménnyel, pedig az IQ-ja egyes tesztek szerint 140 fölött van. Nagyon-nagyon intelligens ember, saját jól menő vállalkozása van, önerőből, az eszével jutott odáig, ahol ma van, tehát nem nyomták a szülők (sőt). Kreatív, élelmes, analitikus gondolkodású, de úgy ír, mint egy óvodás.

Szóval nem feltétlen a diploma teszi az embert.

Szia!

Nem kell pánikrohamot kapni rögtön csak azért, mert kiderült a gyerekedről, hogy diszgráfiás. Én is az voltam, általánosban az első két osztályt egy kisegítő osztályban végeztem el. Utána kerültem át egy rendesen haladó osztályba. Vidd nevelési tanácsadóba, vegyél neki fejlesztőkönyveket és ami a legfontosabb foglalkozz vele, segíts neki te is. Ha a tanítója csak szidta mint a torkosborz akkor persze, hogy nem lesz nagy önbizalma és kedve az iskolához. Próbáld ezt ellensúlyozni dicsérd meg ha kell, érezze hogy ott állsz mellette. A diszgráfia nem betegség csupán másban lesz jó. Fejlesztéssel lehet tompítani. Saját példámon, anyám amint megtudta, hogy diszgráfiás vagyok vitt fejlesztésekre otthon is segített ebben. Eredménye, jó lett az érettségim és mára egyetemre járok. L/21

kaptál ötletet, mit tehetsz : mozgásterapeuta, gyerekneurológus. Akár többféle gyógyszakemberrel is beszélhetsz, méresd fel, hallgasd meg őket, fognak jó és használható tanácsokat adni. Sajnos nem olcsó - magánúton semmi sem - , de a nevtanban kilométeres várólisták vannak és nektek mihamarabb el kéne kezdeni a fejlesztést. A fiamnál alapozó mozgásterápia volt az első, utána tsmt, de ez nagyon probléma függő, hogy mit javasolnak.

Nézz utána a környékjen milyen lehetőségek vannak (elég nagy árbeli eltérések is előfordulnak), szerezz ismerősöktől, régi kedves óvónőktől infót, hátha tudnak ajánlani valakit. Járj utána! Ne hagyd ennyiben!