Mit gondoltok arról az anyáról, akinek a nagyobb gyermeke bölcsibe jár és nyáron csak a kötelező leállásra marad otthon a gyerkőc ami egy hónap, közben a kistesóval otthon van az anya?

A naponta állatkert nagyon jól hangzik. sajnálom, hoyg nem hallottál még olyan kisvárosról, ahol nem hogy állatkert, hanem heti egy RIngatón és Kerekítőn (amelyekből a fiam már rég kinőtt) kívül az égadta világon semmi nincs, sem bábszínház, sem néptánc, sem kézműves foglalkozás, sem játszóház, sem SEMMI, a játszóterek EU-s pénzből épültek ugyan, de tele vannak törött borosüvegekkel, a közmunkások egész nap a padokon cigiznek, ősszel-télen két tekercs konyhai törlő, amíg letörlöm a játékokat, nyáron nincs árnyék, stb. Ennek ellenére játszótérre rendszeresen viszem a fiam, de nem akkor, amikor ködös-nyálkás az idő, ő pedig beteg. Társasága akkor sincs, mert a játszótérre se jár nálunk senki, aki megteheti, az udvarban épít játszóvárat, trambulint, hintát.

Gratulálok az értelmes, kíváncsi gyermekedhez, az enyém is ilyen, sem itthon, sem a bölcsiben nem győz senki válaszolni a kérdéseire, de éppen ezért, akár hiszed, akár nem, szakkönyvek ide vagy oda, nagy kert ide vagy oda (nyáron szuper, mert mindig van kertészkedni való, amiben tud segíteni), épp azért, mert annyira intelligens, amennyire, valamilyen szinten ingerszegény környezet számára két hónapon át a szobában velem lenni, ha a fejem tetejére állok is. 3 (!) éves gyerekről beszélek, még egyszer hangsúlyozom (egy hónap híján, hogy pontos legyek).

Ne ítélj túl hamar, és ne általánosíts. A többség odáig már eljutott, hogy a felnőttek sokfélék, és ez így jó is, és nem kell kibújni a bőrünkből mások kedvéért. AZt miért nem lehet elhinni, elfogadni, hogy a gyerekek is éppolyan sokfélék?

nekem is van ismerősöm, aki remekül elvan a 3 éves gyerekével otthon, mert ha dolga van, számíthat rá, hogy egy kicsit egyedül is játszik a gyerek, amiben tud, szívesen segít, és bármilyen játékban benne van. Az én fiam nem ilyen. Ha nem hiszed, arról nem én tehetek.

Kedves 40-es!

Tehàt nem magad miatt adtad CSaNàba,hanem azért mert te nem akarsz egész nap a 3 éves gyerekre ràszólni??? Azaz nem akarod nevelni??? Mert ezt ìgy hìvjàk. Egyébirànt én àltalànossàgban ìrtam az 1-1,5 éves kort hiszen bölcsibe nem 3 évesen adja a gyerekét az ember,de mindegy,szerintem nagyon magadra vetted.

41-es!

Odaìrtam,tudom,hogy kivàltsàg az àllatkert,de vidéken is laktunk hasonló körülményekkel mint amit leìrtàl. De ott is lehet olyat talàlni ami leköti a gyereket. Csak meg kell talàlni. Pl egg tyúkól is ugyanolyan érdekes,mint az elefànt egy 3 évesnek.

40-es vagyok, nem, rosszul fogalmaztam, vagy félreértettél. KOnkrét esetről, egy két hónapos bezártságról írtam betegség miatt, amiben a végén már mindketten szenvedtünk. A nevelés nem pusztán az, hogy rászólok a gyerekemre, ha valamit nem szabad, hanem minden, amit mutatok neki jó/rossz példával, mesével, játékkal, a kérdéseire adott válaszaimmal, stb. És persze, szavakban is elmondom, hogy mi a helyes, mi nem az.

De ez egészen más, mint amikor egy bezártságra ítélt gyereknek egész egyszerűen nem elég a világ összes játéka sem egy idő után, sem a közös főzés, sem semmi, és a normális élettani és egyébként fontos és hasznos határfeszegetésből egész napos rosszalkodás és veszekedés lesz.

nem ekkor és nem ezért adtam bölcsibe, de mindkettőnknek jó volt, amikor újra mehetett. Ha bárkit érdekel, azért ment bölcsibe (csanába), mert vissza akartam menni dolgozni, a várva-várt kistestvér nem jött. A szokásos két hétnél több időd szántunk a beszoktatásra, mert egészen addig még éjjel-nappal igény szerint szoptatott, velünk altatott, rengeteget hordozott gyermek volt, és nem hittük, hogy meg tudja szokni és szeretni a bölcsit. Ehhez képest egyenesen kivirult és nem kell elhinni, de szerette, szereti. Én pedig abban a hónapban tudtam meg, hogy mégis babát várok, amikor már mennem kellett volna kezdeni, de a munkahelyi körülményeim miatt max. két hónap után úgyis táppénzre kellett volna mennem, ennek semmi értelme nem lett volna.

Megtehettem volna, hogy kiveszem a bölcsiből, de úgy döntöttem, hogy nem teszem, nem volt könnyű döntés, de jó döntés volt. Arra nem reagált egyébként senki, hogy abban pl. mi rossz van, hogy az újszülött babát szeretném legalább délelőttönként ugyanúgy igény szerint, sokat és nyugodtan szoptatni, mint anno a nagyot, és délután szeretnék csak a naggyal kettesben is időt tölteni, nem egész nap a két gyerek között lavírozni úgy, hogy igazából sem az egyik, sem a másik igényeit nem tudom kielégíteni....

Annak pedig, aki az őszinteségemért lepontozott, hálás köszönetem, sokat tanultam belőle.