Mit gondoltok arról az anyáról, akinek a nagyobb gyermeke bölcsibe jár és nyáron csak a kötelező leállásra marad otthon a gyerkőc ami egy hónap, közben a kistesóval otthon van az anya?

21: nekem nem ekkora a korkülönbség, de igen, baráti körben ezt látom. Mert nem lehet tőle nyugodtan altatni, szoptatni pl.

Ez nyilván NEM a gyerek hibája, mielőtt valaki félreértené.

Unokatesóm is bölcsibe vitte a nagyobbat, holott otthonról dolgozik.

Szomszédom meg simán elbír 3, 5 éven aluli gyerekkel. Pedig se apai segítség, se nagyik, se autó.

Én egyetértek az anyával. Nekem szeptemberben kezdte a csanát a nagyobb fiam (2,5 éves volt, most fog oviba menni) és szeptemberben született a kisebb fiam. Nekem egyáltalán nem fura és nem is érzek lelkiismeret furdalást amiatt, hogy beadtam (a csoportjában több ilyen gyerkőc is van). Több indok is volt, hogy elkezdje. Egyrészt kicsi a csoport (2*7 gyerkőc van), másrészt velük kezdi most az ovit is, így már egy megszokott közösségbe kerül (amúgy nálunk az ovi tartja fenn a csanát is), harmadrészt imád gyerekek, emberek között lenni és ha foglalkoznak vele, új dolgokat tanulhat. Na ezt én minden nap otthon nem tudom neki megadni. Mielőtt csanába járt jártunk, baba-mama klubba, ringató foglalkozásra stb és láttam mennyire élvezi. Most ha tanulnak új dalt, mondókát, valakinek szülinapja van ez a téma hazafelé. És tudod most kövezzenek meg azok a hozzászólók, akik nem adnák be a gyereküket mi még akkor sem vettük ki amikor a pici megszületett. Tervben volt, de reggelente ő kérte, hogy apa vigye, mert milyen jó. És tudod így a testvérféltékenység sem igazán jött ki rajta, mivel délelőtt nyugodtan foglalkozhattam (foglalkozhatom a kisebbel), délben meg ha hazajön, akkor ő van porondon.

Egyénként pedig mivel mostmár a kicsi is mobilisabb, így van, hogy egy egy napra nem megy, mert mondjuk elmegyünk az állatkertbe, vagy csak kirándulni 3-asban. Tehát nem mondanám, hogy nem bírom el a 2 gyereket, de neki kellenek az élmények, és van olyan amit csak velünk itthon nem kaphatna meg. Engem mindennél jobban kárpótol az, amikor pl karácsonykor is hazajött és mesélte, hogy mentek a füstölős vonattal, ott volt a télapó, vagy hogy elmentek sétálni és milyen jó volt, ki mit csinált, vagy ma, hogy milyen jó volt a többiekkel pancsolni az udvaron, feldíszíteni a fákat lufival (amik egy része kipukkadt a melegben) Zéti szülinapjára.... Ja és persze vannak barátai.

Szóval én nem gondolok rosszat egy ilyen anyáról, de másról sem, mert mindenki úgy csinálja, ahogy neki és a gyereknek a legjobb. Más életébe meg nem amúgy sem látunk bele.

szerintem eleve van különbség csana meg bölcsi között. bölcsibe az járjon akik dolgoznak. csanába meg az, akinek nincs elég ereje/ideje/kedve a nagyhoz.

de igen, számomra furcsa, hogy ha anyuka ráér, otthon van, miért viszi be egész nyáron. dög meleg van, szenvednek bent a kicsik, aludni is alig bírnak ilyen melegben, állítom ennél az is jobb ha csak napi 1-2 órára mennek le anyával a játszóra. és azért azt hiszem, így névtelenül elmondhatom a véleményem mivel bölcsibe dolgozom...

Utolsó nekem lenne erőm/időm/kedvem a nagyhoz. Csak azt értsd meg, hogy őt nem elégítem ki csak én az én kitalált játékaim, mondókáim stb. És mint írtam neki az a napi 5 óra élmény.

Amúgy nem tudom milyen bölcsiben dolgozol, de nálunk nem szenvednek a gyerekek. Az épület klimatizált, az udvaron fák vannak, amik árnyékában pl gofrit sütnek, játszanak, motoroznak, csúszdáznak, pancsolnak... Biztos van ilyen rosszabb helyzetben lévő bölcsi is, de azért nem kell általánosítani.

Én speciel ismerem a gyerekem annyira,hogy tudom, az én társaságom már kevés neki. Nem akarom elkövetni a hibát,hogy verem a mellem,hogy mekkora anya vagyok, és a gyerek kizárólag velem érezheti jól magát. Én a saját fiamon látom,hogy mennyire szeret a bölcsiben a társaival játszani. Olyat is, amit itthon nem. Hiába ülnék le vele. Igaz a mondás,hogy gyereknek, gyereknek a társa. És ha még itthon van mondjuk 1-2 hónapos baba is, akit szoptatni, ellátni kell, amellett még nyilván jó lenne valamit enni is, értelemszerű,hogy még kevesebb figyelem jut a "nagyra".

Én láttam olyat barátok egy napját, ahol szegény gyerek egy nap 20-szor hallotta egy nap, hogy mindjárt megyek, csak megetetem az öcsit. Na az volt majdnem egy óra. Csak öcsi utána lebüfizte magát, át kellett öltöztetni, tisztába kellett tenni stb. A nagy meg csak várt,hogy anya végre megy vele kirakózni. És nem azért nem ment anyuka, mert nem akart, hanem mert nincs 5 keze és nem tudta megoldani. Meg kellett volna nézni ezt a gyereket,hogy hogy örült, amikor délután átmehetett a szomszédba a gyerekekkel játszani.

Én nem vagyok ennyire hiú, el tudom fogadni,hogy nem biztos,hogy a gyerekemnek mindig én vagyok a legjobb társaság.