Ti olvastok a gyerekeknek Grimm vagy Andersen meséket? Mi az ilyen történetekről a véleményetek?

Én gyerekként nem éltem meg ezeket horrorként.

De pl. akkor a gyerekdalokat sem lehet énekelni, mert boci boci tarka, se füle se farka. Levágták vagy mi? Meg csip csip csóka vak varjúcska. De mitől vak? Vagy kertek alatt a ludaink megfagynak. Na ez is tök vidám :)

Nekem inkább a mostani mesék durvák.

Engem sem rémítettek ezek gyerekkoromban, ezért egy időben én is olvastam a gyerekeimnek, de az akkor 4 éves fiam megkért, hogy inkább ne. Elszomorította, hogy meghalt a Hófehérke anyukája, és halálra rémült, hogy Jancsit és Juliskát otthagyta az apukájuk az erdőben, a Hamupipőkét meg egyszerűen unta. Ő mondta, hogy nem szereti ezeket, én meg akkor inkább mesélek mást. Andersennel még nem próbálkoztam, ahhoz még tényleg kicsik.

A 3 éves lányom viszont nagyon szereti a János vitéz első énekét, sokszor kéri elalvás előtt, úgyhogy azét kijut nekik a klasszikusokból is.

Szerintem nincs ezekkel a világon semmi baj. Én pont azt vettem észre, hogy a kicsi gyerekek elég váletlenszerűen félnek dolgoktól, mert teljesen máshogy működnek, mint a felnőttek.

Másrészt szerintem nem is a legjobb ötlet minden szomorú, rossz dolgot 100%-ig kiiktatni, főleg ha csak mese és hála istennek nem a valóság az ő életükben. Az én fejemben ez valahogy úgy működik, mint amikor pl. az állatkölykök játékból kicsit megrágatják egymást, mert így tanulnak. A mesiknek is ez a haszna; a gyerekek másokon kereszül ismernek meg bizonyos élethelyzeteket.

Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy muszáj halálra rémíteni a gyerekeket, de ha láthatóan nem rettegnek, akkor nincs értelme csak azért cenzúrázni mindent, mert felnőtt fejjel máshogy látjuk a dolgokat.

Ha valaki szeretne elmélyedni a témában, tudom ajánlani Bruno Bettelheimet, aki ennek szakértője.

Ezek a mesék (is) a gyerekekben élő félelmeket, komplexusokat segítenek feldolgozni. Természetesen nem mind és nem válogatatlanul és nem mindegy, hány évesnek mesélve.

Aki a magyar népmesék tartalmát írta, teljesen igaza van, de ne felejtsük el, hogy a paraszti társadalomban a szexualitással már a kicsi gyerek is találkozott, természetesnek élte meg, hogy a bika meghágja a tehenet, és anyu meg apu nyögdécsel a dunna alatt.

Bár a világ változott, a gyerekekben a félelmek ugyanazok maradtak (elveszíteni a szülőket; versengeni apával anya szerelméért [a hős legyőzi a gonoszt a királylány kezéért]; haragudni a szülőre és ezt a frusztrációt kiélni valahogyan[pl. a vasorrú bábát legyőzni]), így hasznosak ezek a mesék, de szelektálni kell.