Egy éves hisztijét hogyan érdemes kezelni?
Alapvetően jó természetű, de nagyon mozgékony. Sokszor elengedem a lakásban, de akkor a nyomában kell lenni, mert jó érzékkel becélozza a veszélyes helyeket a lakásban.
A tiltásokat már érti, de még abban a fázisban van, hogy rápróbál és a nemre hagyja abba, de hát még a kora miatt sem megbízható (tudja, hogy nem nyalunk konnektort, de néha azért megpróbálkozik vele).
Ha a járókába tesszük és lát minket, akkor nyíg, sír, méltatlankodik, néha a krokodilkönnyekig is eljut. Azért biztos, hogy hiszti, mert ha közben meglát egy érdekes játékot, néha elfeledkezik magáról és a legnagyobb sírás közben felröhög vagy játszik valamivel egy kicsit. Ha olyan helyiségben vagyunk, ahol nem lát/hall minket, elég gyorsan elfoglalja magát és aránylag sokáig elvan.
A férjem azon az állásponton van, hogy ilyenkor ne vegyük ki, ne reagáljunk a hisztire. Én kissé tanácstalan vagyok, illetve tény, hogy elég idegtépő a magas frekvenciájú nyüszögést/sírást hallgatni tétlenül.
Nem volt egyébként kézbe szoktatva, eddig nagyon jól elvolt egyedül is, mostanában jelentkezett ez a "de akkor is tessék velem foglalkozni".
Aki már tapasztaltabb, mi a jó megoldás?
válasza:
válasza:a gyerekek tudják, érzik mire van szükségük a fejlődésükhöz és azt követelik is.
szerintem ilyenkor nem hisztiről van szó
válasza:Annyi, hogy néha "érdekütközés" van. Pl porszívóznék. Elég nagy a lakás, ha 2 percenként megállok és odamegyek hozzá, soha nem végzek.
Kitartó és akaratos egyébként, valószínűleg a kamaszkort majd megszívjuk :)
Azzal vagyok bajban, hogy hol kezdődik az elkapatás (minden úgy történik, ahogy ő akarja és később ez már bevésődik és még nehezebb változtatni) és honnan "elhanyagolás".
A szüleim pedagógusok, ők is mondták, hogy ez hiszti és nem irigyelnek bennünket, mert kemény meccseink lesznek, amikor bejön a dackorszak/kamaszkor.
A férjem már felnevelt egy gyereket, bár ő kicsiként befőtt típus volt, lerakták és csendben ott maradt, míg a közös lányunk erőteljesebb személyiségnek tűnik - ahhoz képest, amit a másik gyerekről mesélt, én őt kicsiként nem ismertem.
De még fájdalomingerekre is eltérően reagál szituációfüggően. Ugye életkorral jár, hogy felborul (most kezd pár másodpercre kapaszkodás nélkül állni, egyébként kapaszkodva és mászva közlekedik), és közben ide-oda beüti a fejét.
Ma reggel mellettem a kanapén esett el, rá egy kupac ágyneműre. Nagyon sírt. Tegnap este lendületből lefejelte a térdemet, koppant is, akkor arcizma se rezzent, ment tovább. Elég egyértelmű, hogy melyik fájhatott és melyik nem. Ezen se tudok kiigazodni.
Ha valamit nem kap meg, amit szeretne, akkor is elég látványos sírást (hisztit) tud produkálni, de pár másodperccel később mintha elvágták volna. Itt olyanokra gondolok, hogy a körömvágó ollóval szeretne játszani, én meg arrébb teszem, aztán megy a sírás, hogy elvettem az ollót. Ebben viszont nem engedek, mert rá veszélyes dolgokkal nem játszhat és nincs olyan, hogy néha lehet, néha nem, hasonlóan a rá ártalmatlan, de nekünk értékes tárgyakkal, amik törékenyek, sérülékenyek.
válasza:Az is megzavar kicsit, hogy egyébként meglepően szófogadó és szabálykövető, legalábbis korához képest.
Ha bármilyen tiltott dolgot készül csinálni és annyit mondok, hogy "nem", akkor ő is megrázza a fejét és abbahagyja.
A nappali egy légtérben van a kövezett előszobával, de a konyhán sincs ajtó. Ha elér a parketta/kő határához, rá szoktam szólni, hogy nem. Most már sokszor szólnom sem kell, megáll, magától megrázza a fejét és megfordul.
A hisztik inkább a járókának és a kezéből kivett tárgyaknak szólnak. Kérésre mindent odaad, de azonnal kéri is vissza. Plüssmacinál ez oké, ollónál nem oké.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!