Ti rászóltatok volna erre a kislányra vagy mondtatok volna valamit az anyukájának?

Teljesen igazad van! Szerintem mas súlyával foglalkozni akkor sem szabad, megjegyzést tenni hogyha rokon. Mert ha jol érzi magát akkor mit kell megjegyzést tenni ha meg nem akkor bántja az illetőt elegge a megjegyzés nélkül.

Sztem ezt kell megtanítani a gyereknek.

De valószínűleg én sem mondtam volna semmit ugy lesokkolodtam volna. Felek tőle hha mondtal volna valamit meg azt is csak ki nevetik.

Ugyh szerintem helyesen cselekdtel

Gyerekszáj, őszinték. Ne foglalkozz vele.

Mikor szültél?

Én is ledöbbentem volna és nagyon rosszul esett volna amegjegyzés, főleg, hogy anyuka reakciója a kuncogás volt.

A gyerek csak gyerek, igazad van. Ők mondanak mindent, ami eszükbe jut. A szülőknek kell megtanítaniuk őket a helyes viselkedésre, hogy ilyet nem illik mondani.

Szerintem amúgy nem kellett volna mondanod semmit... Mit mondtál volna...? Érted... Kár az ilyennel foglalkozni, nem kell vitába keveredni. .

:)

Hát a gyerek szerintem természetesen viselkedett, ennyi idős gondolkodás nélkül kimondja, ami eszébe jut, tehát azzal semmi gond nincs önmagában.

Én a sajátomnak elmagyaráztam volna, hogy ilyet (meg egyáltalán, rosszat mások külsejére) sose mondunk, ez rosszul esik mindenkinek, stb., de nem biztos, hogy ott helyben tettem volna, neked azt mondtam volna, hogy bocsi.

Nekem a kisebbik lassan 2, és még mindig dagadt vagyok :) Viszont mivel a hormonok már nem dolgoznak, lehet, hogy mondtam volna a kislánynak, hogy igen, ez van :) Ezen aztán ne edd magad, valszeg a kislány se lesz vékony majd 20 év múlva szülés után ;)

Szerintem nagy hiba lenne büntetni egy gyereket csak azért, mert őszinte. Persze fokozatosan meg lehet neki tanítani, hogy mit illik és mit nem kimondani, vagy mi az amit "majd ha arrébb megy megbeszéljük".

Szerintem kár ezen rágnod magad, te magad is tudod, hogy a kislánynak igaza volt.

A gyerek viselkedésével nem kell foglalkozni, az anyáé már érdekesebb, de egy felnőtt embert nem nevelhetsz meg. Szerintem az "alapszabály" az, hogy mindenki a saját gyerekét nevelje, ha nincs vészhelyzet, amikor az idegennek is kötelessége közbelépni.

Ha a konkrét eset velem történik, és éppen olyan hangulatom lett volna, akkor lehet, hogy mosolyogva elmagyaráztam volna a kislánynak, hogy miért is van a felesleg, és hogy nekem személy szerint rosszul esik, hogy a "dagadt" szót használta (tehát nem azt mondtam volna neki, hogy ezt nem illik, mert a nevelés az anyja feladata, de azt elmondhatom, ha nekem valami rosszul esik). Sajnos nem kizárt, hogy még így is összenevettek volna az anyukával a hátam mögött, főleg, ha anyuka olyan alkat volt, hogy terhesen sem hízott meg.

Egyetértek, ilyenkor az lenne a jó, ha az anyukája elmondaná neki, hogy ne mondjon ilyet.

Viszont lehet, hogy ezt meg is tette, csak akkor, amikor már nem voltatok egymás közelében. Talán úgy érezte, hogy az még kellemetlenebb, ha ott elkezd erről beszélni.