Mit rontottam el? Mit tegyek a változás érdekében?

Először is az apjának kellene eljutni odaáig, hogy nem mondja a saját gyerekére, hogy fsz, ha tudná kezelni a hisztiket, az helyett, hogy ilyeneket v.ág a gyerekhez, már neked is könnyebb lenne.

Ha kell, 1000x kell elmondani egy gyereknek, hogy mit tegyen vagy épp mit nem, mert nem szabad. Ő is olyan agres.szív és csú.nya beszédű gyerek, akár ti, a szülei. Így mi mást is tanuljon tőletek? És ami a legrosszabb, ezt viszi be az óvodába is.

Állapodjatok meg az apjával, hogy következetesek lesztek és türelmesek is, mert ez máshogy nem fog menni. Amilyenek ti vagytok, úgy reagál a gyerek is. (időnként pontot raktam, bár fogalmam sincs, mi akadt fent a trágárság szűrőn..)

2. vagyok.

A gyerek a ti tükörképetek! Ezt látja, hallja! Hogy a bánatba lehet ilyeneket mondani egy gyereknek?! Hihetetlen! Kiábrándító a férjed:S

ez tényleg nagyon ciki, már az is ahogy a gyerekkel beszéltek, de hogy ő is eltanulta. nekem is lesülne a pofámról a bőr, hogy így beszélnénk...

először is, a gyereked 4,5 éves, okos nagy fiú már, nem ordibálni kéne vele és lefszozni hanem megbeszélni vele a dolgokat, elmagyarázni neki ész érvekkel mit miért nem tehet. mondjuk leírhatnád miket rosszalkodik, mert így nehéz tanácsot adni... elmagyarázás után mehet a szobájába, az ágyra csücsülve 5 percre. férjemet és felpofoznám ha lefszozná a gyerekemet, de mivel nálunk soha nem fordult el... nehéz erre mit mondani.

a káromkodást megszűntetni, gyereknek elmondani, hogy csúnya dolog, rosszat tettetek, még azt is megjátszhatnátok, hogy szájonvágjátok magatokat előtte, csak hogy lássa, ti is kaptok büntetést, mert ilyet nem szabad.

egyébként a gyerekvédelmi törvényben szó szerint le van írva, hogy nem szabad káromkodni a gyerekek előtt, még fel is jelenthetnek érte és bűntetést kapnátok. mondjuk nem ártana karöltve este apával elolvasni a törvényt, lehet sok újdonságot fedeznétek fel benne és legalább lenne egy irányelv amihez tarthatnátok magatokat. ha már valaki ilyen szépen törvénybe szedte mit lehet egy gyerekkel ésmit nem...

Mit rontottál el?

Egy hisztis, kellő önfegyelem és önkontroll nélküli embert vettél férjül.

Valami most induló szerepjátékba kell bevonni a családot, és ennek keretében mostantól a Misi mókus család lesztek egy ideig, ahol mókuspapa nem káromkodik csúnyán (legfeljebb a "macska rugja meg" vagy "ó hogy a makk esne a fejére" megengedett). Kis Misi szót-fogadó, és hamar teljesíti szülei kérését. Ekkor játszhat azzal, amivel szeretne, különben minden játék fel lesz pakolva a padlásra 2 napig! Anya mókus pedig következetesen behajtja a családon.

Én többször is elbeszélgettem a kisfiammal, mert a feleségem kicsit elkényeztette, és végül nem bírt vele. Elmondtam neki, hogyha nem fogad szót anyának, 2 napra minden játékot felpakolok a padlásra, és szótfogadást tanulunk két napig. Pár napra hatott, de aztán elillant a figyelmeztettés. Egy sok visszabeszéléssel tarkított hét péntekén egy órával korábbal mentem haza, mint ahogy a feleségem hazahozza az oviból, és minden játékot felpakoltam nagy szatyrokban és dobozokban a padra. Volt nagy sírás rívás, hüppögés, fogadkozás. De nem hoztam le azonnal, az ígéretei ellenére sem. Amikor lecsillapodott, és látta, hogy hajthatatlan vagyok, játszani kezdtünk. Játszottunk például az ülőpárnákkal, párnákból és takarókból kuckót építettünk és kempingeztünk. Kinn a kertben is elfoglaltuk magunkat. Szóval játékszerek nélkül is tartalmasan töltöttük a hétvégét. Vasárnap délután 5 óra körül lehoztam a padlásról a játékait. Nagyon nagy volt az öröme. Elmondtam neki, hogy legyen szótfogadó, mert ha tapasztalom, hogy anyának nem fogad szót és felesel, újra visszaviszem a padlásra a játékokat. Nagy hatása volt ennek az akciónak. Sokkal fegyelmezettebb lett, és rájött arra, hogy nem tréfálkozok és nem üres fenyegetőzés amit mondok, hanem meg is teszem. Azóta az anyjának is elég annyit mondani, ha látja rajta, hogy ellenkezni fog, hogy "vigye fel apa a padra a játékokat?"

Nem kellett sokszor mondani...

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<