Másnak is így viselkedik óvodás gyereke?

6 éves, szintén zenész.

Kiabál, dobbant a lábával, ha mérges ránk. Megsértődve, kiabálva elvonul, ha nem tetszik valami.

Őrület.

Amúgy szerintem aranyos, én szeretem, hogy így kiadja a dühét és nem magában nyomorgatja a bajait.

Én hagyom, ha rájön a kiabálás, végighallgatom, aztán úgyis elmegy megsértődni, majd eztán úgyis visszajön és semmi gond.

enyém télen lesz 6, de detto :)

a visszabeszélés nem vészes, igazából letudja annyival, hogy "ne szólj bele, én se mondom meg neked..." :D

de ez az ajtóbecsapás... ettől eldurran az agyam :)

és ja, azért egy 5-6 éves nem úgy baszcsizza be azt az ajtót mint egy dackorszakos 3 éves, szóval kedves első, készülj fel, lesz ez még rosszabb is :D

de amúgy el se tudom képzelni, ha már most ilyen méregzsák tud lenni, mi lesz 10 év múlva mikor a hormonjai is rádobnak majd??? :/

A kisfiam 4,5 éves nálunk is vannak ilyen akciók, nem vagy egyedül kérdező.

Persze igyekszem határozottan, következetesen fogni és nevelni őt, de azért az ilyen beszólások előfordulnak:

- Én vagyok a főnök, nem te

- anya ne dolgoztassál engem, nem vagyok a rabszolgád (mert szólok, hogy pakoljon el pl.)

- hagyjál békén, ma nem beszélek veled, hanem elköltözök

- keresek egy normális anyukát, aki nem veszekszik velem és azt csinálok majd, amit akarok (mert pl. 3* szólok valamiért)

- semmiképpen nem fogadok szót

- azért vagy az anyukám, hogy azt csináld, amit kérek tőled (mikor pl. mondom, hogy mára már elég a játékból/guimucukorból/viráglocsolásból, bármiből :)

Az már nem is említem, hogy szájkaratéból is kiváló, a "de.."-vel kezdődő mondatok gyakoribbak, mint bár mi más. Ha akar valamit, akkor még kicsit erőszakosan akar meggyőzni.

Ajtócsapkodás szererncsére nincs (próbálkozás persze volt, de nagyon gyorsan leállítottam, mert én ettől teljesen kiakadok- mi az, hogy rámvágná az ajtót?), de van más, amivel tud táncolni az idegeinken, ha olyan napja van.

A toppantás és a csípőre tett kézzel előadott "kötözködés" nagyon megy a "de akkor" kezdetű mondatokkal. :)

Szintén és 4 éves.

Sokszor még azt is mondja, h engem nem szeret senki. A falra tudnák ettol mászni.

4.5 éves múlt, lány: szintén próbálkozik. Nem most kezdte.

Azért ti helyrerakjátok utána miután visszafelesel? mert én igen. Azért az nincs rengyén. Én mindig megmondom neki, hogy ez tiszteletlenség és hogy a szüleit, felnőtteket, idősebbeket tisztelnie kell és szót kell fogadnia. Szerencsére még nincsenek durva visszabeszélések. Dobbantás nálunk is van, meg reggeli hiszti az öltözködéssel, meg összepakolás a szobában este. De nem hagyom, hogy ő legyen a főnök. Ha már most hagynám, hogy elszaladjon vele a ló, hogy bírnék vele tiniként?

Ajtócsapkodásért meg bocsánatot kell kérnie és büntit kap. Nem csapkodjuk az ajtót. Ha 3x volt erre példa eddig.

Ha tiszteletlenül beszél, akkor meg épphogy rálegyintek a szájára néha és rögtön elmondom, hogy miért kapta, mert az az éppen hozzáérés belegázol a lelkivilágába. És bocsánatot kér. Általában csak játékból indul ki az egész és véletlen tiszteletlen, nem rossz szándékból, de akkor is rászólok. Ha dühből felesel akkor bocsánatkérés. Volt már olyan, hogy jogosan akadt ő is ki, olyankor végighallgatom, megkérdezem, miért, mit szeretne, mi változzon, stb és megbeszéljük.

Ha rászólsz és bevonul a szobájába és becsapja az ajtót, kihívod a szobájából, hogy márpedig tüstént álljon eléd-ezt el kell érned valahogy, az a legjobb, ha magától kijön és nem kell bemenned a szobába. Kijön a szobából és eléd áll, rádnéz, te leszidod, bocsánatot kér, megbeszélitek. Aztán ha továbbra is el akar vonulni, ne duzzogjon és ne csapkodja az ajtót. Ilyet nem szabad csak úgy szó nélkül hagyni. Az se megoldás, hogy nem jön ki te meg befele kiabálsz neki a szobába.