Miért van az, hogyha szépen, de határozottan kérek valamit a gyerekektől, akkor semmit nem ér, ellenben ha felemelem a hangom, rögtön tudják, hogy meg kell tenniük?

Bár sok mindenben nem értek veled egyet, de értékelem, hogy legalább vetted a fáradságot, és próbáltál érdemben válaszolni.

Még mindig ott tartok: nem ismersz, fogalmad sincs, milyen szokásaim/-ink vannak. Tévesen ítélsz meg, ha úgy véled, hogy a gyerek nem látja rajtam a rendet - bár én nem (sem) vagyok tökéletes, de ritka következetes viszont igen. Ettől függetlenül - ahogy az összes normális családban - természetesen előfordul, hogy meg kell másítanom a szavamat (mind a "nem", mind az "igen" tekintetében), hiszen előre nem kiszámítható események közbeszólhatnak. De ezt igyekszem/-szünk a minimumra szorítani. És nemcsak a gyerekkel vagyok következetes, hanem bizony magammal is!

Ugyanakkor úgy vélem, alaptalanul ítéled meg a nevelési módszereinket - idézlek: "valamit nem jól csinálsz". Elfelejted, hogy minden ember(ke) más: vannak könnyen, vagy könnyebben kezelhető, kezesbárány gyerekek. Én például ilyen voltam, pedig engem leginkább sehogy nem neveltek. Anyám letett egy sarokba, és én ott maradtam, csendben és észrevétlenül. Szinte mindig szófogadó és illedelmes voltam, anyám pedig büszke rá, hogy neki milyen jól nevelt gyereke van - mintha az ő érdeme lett volna. Bezzeg a testvérem, egy rendetlen, szófogadatlan, nagyszájú kölyök volt, homlokegyenest az ellentétem, holott ugyanabban a családban, elég kicsi korkülönbséggel nőttünk fel. De számtalan példát tudnék mondani a mostani környezetemből, ahol két kisangyal után jött a "feketeleves", de olyat is, ahol épp fordítva volt. Tehát a nevelés ellenére is ez sokkal inkább személyiségfüggő. Ahogy az egyik gyerek 10 hónaposan elindul, de csak 3 évesen kezd beszélni, míg a másik 1,5 éves koráig kapaszkodik, pedig már kétszavas mondatokat használ. Bizony vannak könnyebb és nehezebb természetű gyerekek is.

De nézd meg az óvodákat, iskolákat (ne a szélsőséges, valóban meg nem nevelt gyerekeket): ugyanazok a szabályok élnek minden gyerekre, mégis az egyik az első pillanattól betartja, a másik ezredszerre is fittyet hány ugyanarra a következetes pedagógusra.

De mondhatnám azt is, hogy bizony a rossz példa ragadósabb a jónál, így annyi butaságot hoznak haza a közösségből, hogy már rég nem azon múlik, hogy te hogy nevelted x évig azt a kis embert.

Úgyhogy nagyon elhamarkodott ítéletet hoztál.

Kérdezted, hogy felkészültem-e a szülői szerepre. Úgy érted, amennyire lehet? Mert tudod, gyakorlat teszi a mestert, és a valóságban bizony hatalmas szerep jut az "itt és most kell megoldani, átértékelni" helyzetekre is.

De igen, rengeteget olvastam, és nem légből kapott, pusztán divatos vagy épp populáris ostobaságokat. Sőt pszchológiát is tanultam (és nemcsak hallgattam...) hosszú éveken keresztül.

Már csak zárójelben jegyzem meg, hogy teljesen normális házasságban élünk - igen, ilyen is van a mai világban is.

És elárulom, hogy tisztában vagyok az étkezésnek a gyerekekre tett hatásával is - csak hogy egy-egy apróságot kiemeljek. De ezeken kívül még rengeteg dolognak utánajártam, informálódtam hiteles forrásokból, tanultam neves szakemberektől. De most ezeket nem sorolom föl.

Ezért csak ennyivel zárom: Nolite iudicare, ut non iudicemini. (Máté 7.1)

Ők nem szélsőségesen nehezen kezelhető gyerekek, sőt. Ezt akkortájt kezdték, amikor közösségbe kerültek.

Addig is volt rá ritkán példa, de nem ez volt a jellemző.

Ettől függetlenül gyerekek, értelemszerűen a gyerek mindig próbálgatja a határait.

Egy szóval nem mondtam, hogy egyik sem hallgat rám. És azt sem, hogy ez mindig is így lett volna.

Eszemben sincs 11-szer kérni valamit, egyszerűen kíváncsi voltam, meddig mennek el.

Igen, régen nem volt ennyi neveletlen gyerek, de régen sokszor erőszakkal érte el (sok) szülő, amit akart, azért ez már idejétmúlt dolog - hogy finoman fogalmazzak.

Másodszor, mivel manapság tényleg sok gyerekre sok mindent ráhagynak (ami ránk egyáltalán nem jellemző), nyilván sokkal nehezebb is ma nevelni egy gyereket, mert sokkal több rossz példát lát.

Úgyhogy nem kifogásokat, hanem jó megoldást keresek.