Hogyan lehet a gyereket nem elkényeztetni?

Nekem fiam van, talán azért nincs ilyen dilemmám, de a saját gyerekkoromból emlékszem rá, hogy volt egy azaz egy darab osztálytársam, akit kb. úgy neveltek a szülei, ahogy te a kislányodat. Akkor ez még nem volt egy általános dolog, minden más lány az osztályban akkor kapott játékot, ha szülinapja volt, karácsony volt, stb., édességet is ilyenkor kaptunk (leszámítva az otthon készült sütit), és ezt az anyukák 90%-a így tartotta helyesnek, ezért nem is követelőztünk, ha szerettünk volna valamilyen játékot, akkor úgy kértünk, hogy majd szülinapomra (stb.) ugye kaphatok ilyet? Na, mint mondtam, volt egy lány az osztályban, akinek mindig volt valami spéci cucca, ezeket állandóan hordta be az iskolába, fél órát kellett könyörögni, hogy legalább a kezéből megnézhessük és már 9-10 évesen megjegyzéseket tett a ruházatunkra, hogy minket miért nem öltöztetnek divatosan a szüleink. Csak azért, mert a többi gyerek szülei úgy gondolták, hogy egy gyerek úgy menjen iskolába, hogy a ruhája elsősorban kényelmes legyen, és lehessen benne játszani.

Nem igazán szerettük ezt a lányt. Persze sokan barátkoztak vele, mert ő olyan "menő" volt, mindig az volt, amit ő akart. Emlékszem rá, hogy első osztályban kijelentette, hogy ő a legszebb lány az osztályban, aztán elkezdte rangsorolni a többi lányt, és engem a csúnyák közés sorolt, én meg el is hittem neki és évekig abban a hitben éltem, hogy én egy nagyon ronda gyerek vagyok.

Persze nem lehet egyértelműen megítélni ennek a lánynak a neveltetését, mert tény, hogy egy magabiztos, határozott fellépésű nő lett belőle, mára sikeres ügyvéd, valamelyest tartjuk a kapcsolatot, de azt is tudom, hogy sokan nem szeretik, sokan érdekből barátkoznak vele, épp úgy, mint általánosban. Lehetséges, hogy sikeres ember lett belőle, de én nem szeretnék olyan embert nevelni, aki ennyi fájdalmat okoz az embertársainak, és akivel a legtöbben csak érdekből vannak jóban.

Ismerősöm pont ezt csinálja a lányával.

"jaj,drágám, de szép, vegyük meg, ugye neked is tetszik?, és ugye milyen jó lesz vele játszani, és ugye milyen csini leszel, csillogsz villogsz ebben a 10 000 ft-os ruhában, de nem baj he letéped magadról, mert holnap kapsz egy újat, és ha a játék tönkre megy, nem baj, majd kiteszem a kukásoknak és veszek egy másikat"

Na kb ilyen. Én ettő egyenesen a falra mászk. A kiscsajon meg is látszik, most 2,5 éves és igazi kis hisztis, undok nőszemély, akin már most látszik, hogy hogy nevelte az anyja és tudja, hogy mindent megkaphat. Ha meg nem, akkor addig hisztizik a bevásrlóközpont kellős közepén, míg meg nem kapja amit kiszemelt!

Ne azért vegyél meg neki mindent, mert szereted. Ne ezzel mutsd ki az iránta érzett szeretetedet. Hidd el, neki sokkal nagyobb szüksége van Rád, az anyukájára, mint a méregdrága cuccokra, játékokra, rucikra. Valahol meg kell húzni a határt, már ilyen kicsi korban.

A lányom 2 éves, és soha nem hisztizik semmiért, ha kell neki valami. Kicsi korától arra tanítottam, hogy ha valami nagyon tetszik neki, megnézheti, megfoghatja, de a végé elköszönünk a játéktól, ruhától és megyünk haza. Szóval nem kap mindet, amit szeme, szája vagy az enyém megkíván. Persze nekünk is van rengeteg játék, aminek a nagy része szerintem teljesen felesleges, mert kb 2-3 napig érdekes és utána megy a játékosdobozba. Most már nagyon megnézem, hogy mit veszek, ruhában is játékban is, mert tudom, hogy a nagy részük teljesen felesleges!