Hogyan lehet egy gyermeket jól nevelni?

meg kell találni mi köti le, figyelni az érdeklődését, mi felé orientálódik, azt kielégíteni, és szabályok, keretek között, tanuljon, fejlődjön

plusz türelemre tanítani, ismételgetni, a pillanat, mindjárt, nemsoká kifejezéseket

stb

nem lehet amúgy hogy fél tőletek igazából?

a nagy felnőttektől?

próbálj ki egy napot, hogy a barátja vagy.

*de gyerekszinten

kend az arcod zöldre, bukósisak és mehet a katonásdi, vagy bármi, talán úgy értetek majd egymás nyelvén.

vag ykülönben fel kell cserélni a lelketek pár hétre :D(ez egy nem is egy filmben volt, de akkor értette meg anya a lányát és fordítva, vicces volt)

én gyerekem is meséli, hogy verem... soha nem kapott, azt se tudja mi az. mikor már az óvónő is mondta, akkor leültünk és elmeséltem neki, hogy mit is jelent. végül kiderült, hogy mikor segítek neki öltözni és készen vagy, megnézem jó-e minden, akkor meg szoktam paskolni és azért mondta. egyébként szereti ha mondjuk a popóját megpaskolom, szóval benne nem is tudatosul, hogy a verés az negatív.. :)

nem lehet, hogy az a gond, hogy ő már 5 éves, önálló nagyfiú, te meg még 2-3 évesnek kezeled? szoktál vele úgy igazán beszélni? megszoktad kérdezni, hogy mit miért tesz, mi miért van? mert 5 évessel már remekül meg lehet mindent beszélni, mi is mindent átrágunk, szerencsére én 5 évesem az a kibeszélős típus, ha átrágtuk akkor megnyugszik, elszálll a probléma :)

Szoktatok együtt játszani? Mert az én hasonkorú fiam akkor ilyen, ha anyahiánya van.

Egyébként szerintem ekkora gyereknél már nem kell tűrni a hisztiket, pláne nem a végletekig, a figyelemelterelés meg babáknak való. Tanulja csak meg, hogy "ki mint vet, úgy arat" és hogy tiszteletben kell tartani az anyját. (Ha a férjed és anyukád is lenéz, akkor viszont elég nehéz, így ezt velük beszéld meg.)

Szerintem azzal nincs baj, ha elsírod magad néha - egy 5 évestől már lehet empátiát is elvárni: magyarázd el, ha valami fáj vagy fáradt vagy, vagy szomorúságot okozott. A gonoszkodásokért meg rögvest büntesd meg - ha rosszat tesz: játékmegvonás, sarokba állítás. Akkor lesz jó ember belőle, ha nem kiszolgálod, hanem megismeri a határokat és őszintén tudtok kommunikálni. Egy 5 éves már sok mindenben partner és önálló, a nagyfiús jó viselkedést próbáld dícsérettel, jutalommal erősíteni, de ne engedj a követelőzésnek.

Nem a gyerekkel van baj, hanem a férjeddel és az anyukáddal! Először velük kellene leülni és nagyon komolyan elbeszélgetni velük. Erre a "ne verj meg" kiáltásra is valamelyik felbiztatta, ezt egy gyerek magától nem találja ki, ha nem verték még meg. Meg kell kérni a környezetedet, hogy ne tegyen keresztbe neked, sem véleményben, sem megnyilvánulásban!

Gyerekneveléssel kapcsolatban az a véleményem, hogy a gyereket elsősorban szeretni kell. És Müller Péternél nem tudom én sem jobban elmondani, mert az ő pár mondatában benne van minden:

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<

Olvastam itt több jó választ is, ezért csak kiegészítésképpen egy további tényező:

Ne feledd: a kisgyermek ösztönösen tükrözi a szülői tudatalattiját! Így az ott rejlő félelmeit is. Tehát a "ne verj meg" gyermeki felkiáltás fakadhat abból is, hogy megcselekszi a gyermeket azokat ,amiktől félsz, hogy nehogy megtörténjen! Pl Félsz attól, h a gyermeked olyat mondd: "ne verj meg", és persze joggal félsz, ha egyszer alaptalan a gyermeked szájából. De ő kimondja, mert ösztönösen, de rezonál azon félelmedre, hogy "jaj a gyerekem nehogy félreérthető, zavarba ejtő dolgot mondjon, mert attól nagyon félek én, az anyuja!"

Persze más oka is lehet a gyermeked ilyetén kijelentésének, avagy ez is, egyúttal más oka is lehet (egyszerre több oka is lehet).

Mások már írtam más lehetséges okokat, azokat is javaslom végiggondolásra. Nem ismerjük a részelteket, életeteket, tehát csak sejtéseket írhatunk.

A többi vonatkozásra meg annyit: többekkel egyetértek: nem vagy elég következetes, te magad is írod, túl sokáig engeded a hisztit neki, stb. Túl engedékeny vagy. Meg kel találni a középutat. Az agresszió nem megfelelő, ezt tudod. A túlzott engedékenység se. A liberalizmus se.

Javaslom, határozottan állapíts meg határokat, és egyértelműen, de szelíden add tudtára gyermekednek. Persze ennyi év következetlensége után nem javítod ki egyik napról a másikra mindazt, amit vél a gyermeked arról, mi helyes és mi nem. De kitartással egy éven belül átformálhatod, NEM erőltetve és nem idomítva persze.

A példamutatás az egyik kulcs, a következetesség és a határok kijelölése a másik. Amit engedsz, a kisgyermek általában visszaél vele. Nem gonoszságból, hanem mert azt hiszi, lehet, amit engedsz és amennyit engedsz. 5 éves kortól még megjelenik némi tudatos rosszalkodás, de inkább csak a 6., 7. életévtől keveredik tudatos tesztelése és kihasználása a felnőtteknek, a gyermek viselkedésében, lelkivilágában.

Javaslom, gondold végig, 4 éves koráig is ilyen volt gyermeked? Vajon miért? Ugyanis 4 éves korig senki nem képes tudatos rosszindulatra, eleve tudatosan semmit nem tesznek a gyermekek, minden ösztönös addig (annak ellenére, hogy a köztudatban ez a tévhit szerepel). Bár 4 éves korban már NYOMOKBAN megjelenik a tudatosan kivitelezett cselekvés is. Az éntudat 3 éves korra épp csak kialakul. tehát 3 éves korig tökéletes tükre a felnőttek (főleg a szülők) tudatalattijának a gyermekek.

Nem bántásból, de nem tudom, milyen ismeretek birtokában vagy ha nem vagy képben a tudattalan, avagy tudatalatti mivoltáról, javaslom tanulmányozni a pszichológia szakkönyveket, főleg Freud és Jung elméleteit. Nagyon hasznos mindenki számára és alapvető pszichológiai ismereteket jelent az ő munkáik tanulmányozása, beleértve a gyermeknevelésre vonatkozó hasznosságát!

:)

Jókat kívánok és sok sikert! :)