Mit csináltok ha nincsen kivel beszélgetni ha nem jártok el otthonról és még a családod sem partner a beszélgetésben?

Kitalálok programot a gyerekemmel.

Könyvtár, játszóház, csana, állatmenhely, stb.

Ezen kívül tanfolyamra járok, tanulok, olvasok.

De a kiszolgáltatottságot hogy érted?

Volt ilyen időszakom. A háttértörténet mindegy, a lényeg, hogy egyedül maradtam 3 kicsi gyerekkel. Teljesen beszűkültem. Alig vártam, hogy a szüleim elvigyék őket 1-2 órára, és rákattantam mindenféle sorozatra. Vagy 5-öt kísértem egyszerre figyelemmel. Keveset aludtam, éjjel olvastam (leginkább horrort, az érzelmestől vert a víz).

A barátaim nem tudtak segíteni, elmartam őket magam mellől, a családom aggódott értem, naná, hogy őket sem tűrtem meg igazán.

Aztán 3 hétig ittam éjjelente, nem keveset. A húgom akkoriban nálam aludt, vagy elvitte a gyerekeket.

A 3. hét végére rendet tettem az agyamban. Kerestem egy tanfolyamot, amivel felfrissíthettem a szakmai tudásomat, és a suliban jól éreztem magam. Senki sem tudott a gondjaimról, tudtam nevetni, barátokat szereztem. Nem volt szánalom, aggódás a tekintetükben, így felszabadultam közöttük. Egy idő után persze elmondtam mindent, de addigra kinn voltam a gödörből.

Szóval nekem a könyvek és a tanulás segítettek.

Egyértelmű a nyelvtudás hiánya a problémád. Mindenképp iratkozz be egy nyelviskolaba, ott majd összeismerkedsz a csoporttársakkal es sokkal jobban érzed majd magad. Kinyílik a világ, találkozhattok időnként egymással, es a legfontosabb hogy megtanulod a nyelvet is es tudsz kommunikálni az eladokkal, az emberekkel az utcán.

En is voltam ugyanebben a helyzetben, az utcán, boltban lapitva mentem, nehogy vki megszolitson, mert tok ciki hogy nem értem, nem tudok válaszolni. Míg nem beiratkoztam egy tanfolyamra, ott lettek barátok, mindenféle nemzetiség, sokkal jobban éreztem magam ezután. A boltban is kimondottan jol esett valamit megkérdezni, vagy ha hozzam szoktak.

Tudom, a gyerek egy kicsit akadály ebben, de ha be tudnád adni valami bölcsibe addig akkor meg tudnád oldani. A te erdeked, mert előbb-utobb bekettyozol igy.

Hát ez nagyon más eset, mint az enyém volt, így nem sokra mész a válaszommal.

Az általad leírtakból arra következtetek, hogy minimum nagymértékű kisebbrendűségi komplexusod van, de a depressziót sem zárnám ki.

Nem írtad, a férjed hogyan áll ehhez a helyzethez. szerintem ő tudna neked a legtöbbet segíteni abban, hogy kinyílj.

De az sem lenne rossz, ha keresnél egy pszichológust, sokat tudna neked segíteni.

Az akaraton is sok múlik. ha te eldöntöd, hogy most akkor is kimozdulok, most akkor is beszélgetek, most akkor is előrébb lépek, ha nehéz, akkor lépésről lépésre kijjebb kerülsz a gödörből.

Ehhez kívánok neked sok erőt és kitartást!

8-as vagyok, és az első válaszomra utalam, ahol leírtam a saját sztorimat.

A nyelvtanulás meg jó ötlet, kedves előző. Két légy egy csapásra, enyhülnek a nyelvi korlátok, és kapcsolatok alakulhatnak ki.