Akinek a gyerekek között 2,5-3 év a korkülönbség, annak mennyire nehéz? (kicsit hosszú lesz)
Kissé tanácstalanok vagyunk a férjemmel. Már van egy 18 hónapos kisfiúnk. A munkaviszonyom már a terhességem alatt megszűnt,így nincs is hova visszamenni dolgozni. Nem tudunk dönteni, mit csináljunk. Ha jövőre visszamennék dolgozni és találnék egy tök jó helyet, akkor már valószínűleg nem vállalunk be még egy babát.Mert nem biztos, hogy utána megint találnék jó helyet+ már jó lesz, hogy ő beszél,szobatiszta stb..
De nem tudom, mennyire vagyok kész egy újabb babára. Megint éjszakázni, jön a fájdalmas szoptatás, mi lesz ha ő hasfájós lesz, megviseli a fogzás, rosszul alszik stb. hogy bírok majd 2 gyerekkel. A kisfiam jó gyerek, 6 hónapos korától este 9től reggel 7-8-ig alszik, nem viselte meg a fogzás, nem volt hasfájós és el is nézi a mesét sokszor. tehát nincs vele gond.Mégis félek. Mennyire nehéz fizikailag és lelkileg ha ekkora a korkülönbség köztük?Mik a tapasztalatok? Segítsetek. Hátha ad egy kis löketet a döntésünknek :)
Megértelek kérdező. Velem is pont így történt, és nem tudtam, hogy mit csináljak. Ugyanilyen kérdések merültek fel bennem is.
Egyébként nekem 3 év van a két gyerekem között. Az első fiú. :) Még miután a második babámat vártam, akkor is kételkedtem, hogy jó anyukája leszek mind a kettőnek. Azután megszületett a kislányom, aki egy másik csoda. Nem tudtam, hogy a kisfiam hogy fog hozzá viszonyulni, mennyire lesz féltékeny, féltem attól, hogy azt fogja gondolni, hogy őt már nem szeretem, ezért ő sem fog engem szeretni, stb.
Én már pocakosan elmondtam a kisfiamnak mindennap, hogy hol van a tesó, mikor jön, és hogy ketten lesznek, de én attól ugyanúgy fogom őt szeretni, mint eddig. Megértette. Értelmes, okos.
Arra számítottam, hogy nagyon nehéz lesz, és nem fogok tudni vele megbírkózni. Az a rész, hogy éjszakázni kellett, azt a kisfiammal megtapasztaltam, és a kisasszony is felkelt. íráadásul cicifüggő volt...
Háztartás, gyerekek, nagyon nehéz volt. Sokszor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, aztán ránéztem a kisfiamra, kislányomra, és azt mondtam, hogy értük muszáj, és megéri. A kisfiamat mindig bevontam a hugi fürdetésébe, hármasban, négyesben is csináltunk programokat, és szántam időt arra, hogy csak ketten, én és a kisfiam legyünk. Leültünk játszani, rajzolni, messét nézni, mindent, amit azelőtt is csináltunk. Soha, az első perctől nem volt féltékeny, nem veszekedett, és szereti a kishugát. :) Nem bántam meg, sőtt, örülök, hogy csak 3 év van köztük. Így tudnak majd együtt játszani, felnőni, vigyázni egymásra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!