Csak az én lányom nem akar szerepelni az oviban még nagycsoportosan sem?

Szia!

Nem vagy egyedül, nekem is ilyen a kisfiam, ő októberben múlt 6 éves. Nagyon, nagyon nehéz, és már nagyon el vagyok keseredve, és megmondom őszintén már néha elveszítem a türelmemet vele szemben (nem bántom vagy ilyesmi, csak feszült leszek, biztos érzi rajtam). Szünetek után, ha visszamegyünk az oviba, akkor belém csimpaszkodik, sír. Minden reggel folyamatosan azt kérdezgetni, hogy időben jössz értem? Mindig időben megyek, soha nem érte még negatív élmény, ha megérkezek, akkor nagyban játszik, jól érzi magát. Idén már beírattam néptáncra, de ki kellett vennem, mert vörös szemmel ült a foglalkozás végéig a padon, míg a többiek jól érezték magukat. Angolra és focira viszont szívesen megy. Soha egyetlen ovis előadáson sem vett részt. A beszoktatás is nagyon nehéz volt, hetekig az asztal alatt ült, egész nap, amíg nem mentem érte.

Ő is érzékeny kisfiú, igényli a rutint nagyon (pl. lefekvéskor). Az óvó nénik nem foglalkoznak vele, hogy ilyen. Gyerekpszichológus azt mondta, hogy szerinte nincs vele baj (nem rendes ülésen voltunk, egy baba-mama találkozó keretén belül volt egy szakember, ott lehetett kérdezni). Szóval nem tudom...néha azért már csinál meglepő dolgokat, amiket én haladásnak érzékelek. Pl. szombaton szülinapi bulin volt, és nem igényelte, hogy ott maradjak, holott legutóbb még igen:) Szerintem teljesen elnőni soha nem fogják, ők ilyen érzékeny lelkűek, de biztos jobb lesz idővel. Én próbálok neki olyan szituációkat biztosítani, ahol sikerélmények érik, és reménykedem:)

Én fiam is ilyen nagyon empatikus, érzékeny lélek. Anyák napján nagyon meg volt hatva, versmondás közben folyt a könnye úgy el volt érzékenyülve. Én hátul ültem és elbujtam, úgy zokogtam a meghatottságtól, de nem akartam, hogy lásson, mert akkor tutira nagyon sírt volna. :) Vannak mesék, amiket nem nézünk vele, mert nagyon meghatja és sír rajta. Pl az Anyát a marsra- azon zokogott.

Egyébként én nagycsoportban elvittem őt kineziológushoz, hogy legyen kicsit több önbizalma, és ne legyen ennyire kis félős, sírós. Szerintem jót tett neki. Még azt vettem észre, hogy a 6év az tényleg elég vízválasztó volt, onnantól sokkal jobban kordában tudja tartani a kis érzéseit. Én szeretem egyébként, hogy ilyen kis együttérző, olyan jószívű jólelkű, csak nem akarom, hogy majd sok sérelem érje ez miatt az iskolában később.

Az iskolát ősszel meglepően jól kezdte és nagyon ügyes is. TAnítók is dicsérik, hogy nincs vele semmi gond. Nem az a központi figura, visszahúzódóbb tipus, de azért nem veszik el a tömegben. Megtalálta a helyét, pedig nagyon aggódtam, hogy majd hogy fogja venni az akadályokat.

Teljesen normális. Az ovisok egy részére jellemző. Ilyen korosztállyal foglalkoztam.

Ne erőltess semmit, ami zavarja - ez nem vonatkozik az alapvető napi ritmusra, pl alvás idő, ébresztés oviba indulás előtt és hasonló alapvető esetek kivételt képeznek, mármint a kényszerre nézve. Általában véve viszont javaslom, hogy semmit se erőltess.

Nem értem, mi a megterhelő ebben. Nem kell szerepeltetni. Óvodában is dolgoztam már, szakember vagyok. Amelyik gyermek nem akar szerepelni, az nem szerepel. Egyébként se látom hasznosnak a kényszert, pláne nem óvodás korban. Ehelyett differenciált nevelési hozzáállás keretében fel kell ismerni, melyik gyermekben milyen képességek szunnyadnak potenciálisan, és azt segíteni kihozni belőle, indirekt módon, tehát NEM oktatás keretében, NEM játékos tanítással, hanem játék keretében, ráébresztve a gyermeket.

A kényszer csak gátakat ébreszt, adott esetben dühöt, fájdalmat, ellenérzést, és akadályozza a gyermek fejlődését.

Számos kísérlet bizonyítja, hogy azon kisgyermekek, akiket ne mér kényszer, viszont azok közelében kedvére tevékenykedik, akik mást csinálnak mint a többiek, azok a többiek tevékenységét is megtanulják általában, mivel a kisgyermek különösen látens módon tanul! Ami arra utal, hogy amire tudatosan nem figyel a kisgyermek, azt épp úgy elsajátítja, mint amire HA AZ ESETBEN figyel tudatosan, ha saját kedvére teszi. Erre kellene építeni, nem pedig a kötelezőkre...