Az elmúlt időszakban mindent bántásnak, durvaságnak állít be a kisikolás gyerekem, pedig szó nincs ilyesmiről. Hogy reagálsz, ha ilyennel találkozol?

Csak nehogy másnak is elferdítve adja tovább... állítsd le határozottan!

Ez elég rosszul hangzik. Sértődékeny az alaptermészete? Valahogy ezt a sértődősséget kellene kinevelni belőle, mert ez nagyon rossz tulajdonság, az önsorsrontás alapja nagyobb korban. Szerencsére az én két kislányom nem sértődős, ha valami ilyesmi történik, hogy pl elesik a lábamban, akkor azonnal elnézést kérek tőle és elmondom, hogy nem volt szándékos, csak nem gondolja rólam, hogy direkt bántanám. Ezt felfogja (7 éves a nagyobb, a kicsi még nincs 2) és megérti, ő is így tesz, ha véletlenül meglöki a kistestvérét vagy pl véletlenül a lábamra lép. Persze van, hogy mérgelődik, hogy minek tettem oda a lábam, ahova ő lépni akart. Az ilyesféle helyzeteket mindig részletesen megbeszéljük, mert látom, hogy igényli. Addig beszélgetünk róla, amíg azt nem látom, hogy megértette és feldolgozta a történteket. Volt már, hogy mesét találtam ki ilyesféle szituációról, hogy jobban megérthesse.