Csinál MAGÁTÓL olyat egy gyerek, ha nem kap meg valamit a boltban, üvölt, és leül a földre, és csapkod? Vagy a szülő a hibás?

Kozvetve "tanitja" erre. A gyerekek mindig a szulo viselkedesere reagalnak, ezert soha nem bennuk van a hiba hanem a szuloben.

Persze ezzel rossz szembenezni, ezert az ilyen szulok boszen nyomogatjak a lepontozast.

Dackorszak.

Nekem is van egy jó sztorim.

3 éves múlt a lányom, mikor elvittem fagyizni.

Eszegettük a fagyit, mire felfedezett ,gy szív alakú kavicsot a betonban.

Nézegette, mutogatta, piszkálta. Aztán bekattant.

Így képzelt el a párbeszédet:

Anya, vedd ki nekem!

Nem tudom kivenni, bele van ragadva.

De vedd ki!

Kicsim, nem lehet kivenni!

(ekkor kb 100decibellen robbant a bomba)

DE NEKEM KELL! VEDD KI! AKAROM! ANYA, SZEDD KI KELL NEKEM! AZ AZ ÉN SZÍVECSKÉM! ENYÉM!!!

Aztán sikoltozni kezdett. Azelőtt se azóta se csinált akkora botrányt.

14-es, ez nagyon jó sztori, tipikusan amitől lefagynék :)

(Nem bántásból, én ilyenkor óvszerreklámnak nevezem magamban a gyerekemet... Volt egyszer egy ilyen óvszerreklám a neten, percekig mutatták, ahogy egy kislány végighisztériázza a bevásáslóközpontot, majd kiírták: USE CONDOMS... :))) Bocsi tényleg csak vicc, nem piszkálás, a saját lányomról szokott ez eszembe jutni :))

Ó Igen, nekem is ez jutott eszembe! :)

Múlt héten volt egy másik kiborulás, hogy kapcsoljam le a napot, mert nagyon süt. Vagy, 50kmre voltunk otthonról, mikor eszébe jutott, hogy biciklizni akar, szóval menjünk érte haza.

De ezek eltörpülnek a kavicsos balhé mellett. :)

Nevelés, temperamentum, életkor. Ez mind közrejátszik. Viszont ez az egész sokkal bonyolultabb annál, mint hogy

hisztis gyerek = szar szülő

nem hisztis = szuper szülő

Sajnos nem egy olyan gyereket ismerek, amelyik nem hisztizik, mert megszokta, hogy az ő igénye, kívánsága az utolsó a sorban. Anya-apa minden földi jóval elhalmozza magát és egymást, a gyerek meg várja ki a sorát. Nem, ő tényleg nem fog hisztizni, mert minek, aztán pár év múlva nézzük majd meg az önértékelését.

Meg olyan is van, amikor anya-apa a "hagyd magad, előbb szabadulsz" elv mentén aszondja: vegyük meg, ez most nem az a helyzet, amikor le kéne állnunk gyereket nevelni (mert bizony van az a helyzet).

Meg olyan is van, hogy anya-apa próbálná következetesen nevelni gyereket, (de legalább az egyik), viszont van esetleg a gyerek környezetében egy-két ellentmondást nem tűrő, erős akaratú rokon, aki olykor belerondít a következetességbe. Ilyenkor mi a helyes? Ha leállsz az adott felnőttel vitatkozni a gyerek előtt, hogy ezt most ne így? Vagy hagyd, hogy csinálja a hülyeségét, te meg majd viseled a következményeit?

Szóval ez az egész nem olyan fekete és fehér, mint ahogy azt itt néhányan hinni szeretnék...