Óvodás korú gyermeked volt már szerelmes?

Hát igen, az érzelmek ráncigálják már a picurokat is...

https://www.youtube.com/watch?v=X-Mt8IA8tPs

6 éves a lányom, 4,5 a fiam, őket még nem találta el cupido egyenlőre. a lányom szerint a fiúk amúgy is "túl idétlenek" :)

én viszont emlékszem, hogy oviban nagyon szerelmes voltam és rettentő rossz volt, mikor elköltöztek.

Nálunk 28kisgyerek volt az oviban pont fele-fele lány és fiu. Nagycsoport tele volt szerelemmel nálunk- nagyon cukik voltak a gyerekek, mert úgy kiosztották maguk között egymást. :)

Fiam is úgy jött haza egyik nap az oviból, hogy anya, most nem is tudom, a Jázminba vagy a Hannába vagyok-e szerelmes. Aztán a lányok megbeszélték és maradt neki a Jázmin. :)))

De ezek olyan kis aranyos szerelmecskék voltak.

:))

Előző: ebből is látszik, h vannak nem annyira mélyen érző gyerekek, akik csak utánozzák a felnőtteket, bás sokszor a külvilág, a szülők sulykolják a sablonokat, akár indirekt módon, sajnos, és sokszor ez hat rájuk.

Az óvodáskori utánzás bár természetes dolog, azonban már gyerekkorban is vannak egyéniségek, akik egy része mélyebben is érző, és kevésbé hatnak rájuk a sablonok, de ettől még minden ovis képes lenne mélyebben is érezni, és szabadabban - ha hagynák teljes mértékben és szinten, nem csak félig-eddig....

Pl semmi jelentősége nincs, ha egy gyerek vele egyneműbe szerelmes, amíg nincs 6 éves. Én pl hetero lettem, pedig oviban fiú szerelmem volt, velem egy nemű. És nagyon odavoltam a fiúért! Tehát a sablonok nem hatottak rám, hogy a szerelmespár kizárólag a nőnemű-hímnemű. És ez a szerencsés, mivel így szabadon bontakozhat ki a gyermek!

Ha már korán befolyásolják tévén át, stb a sablonokkal, annál hamarabb ölik el az egyéniségét. Ez nem azt jelenti, h egyneműbe szerelmes lenni: mintha csak az lenne az egyéniség. Nem ezt mondom. Történetesen lehettem volna 4-5 évesen szerelmes egy ellentétes neműbe is. A lényeg h ha nem sulykolják a sablonokat egy gyerekbe, ha szabadon kifejezheti magát, akkor nincs olyan kötöttsége, h játékból is, komoly érzelmekkel is mintha csak ellentétes neműek lehetnének szerelmesek egymásba....

Számos kutató arra jutott, h a későbbi nemi orientációra nézve 6 éves kor alatt teljesen mindegy, h milyen neműbe szerelmes a kisgyermek. Más tényezőktől függ, h pl hetero-, vagy homoszexuális lesz-e.

Épp úgy arra is jutottak kutatók, hogy a kisfiúk ha lányos játékokkal IS játszanak, épp úgy fejleszti őket (pl a babázás szociálisan), mint ahogyan ha egy kislány fiús játékokkal IS játszik!

Nem egy, laikus kérdező tett már fel itt is aggódó kérdést, h baj-e h óvodás gyereke ellentétes neműekre jellemző játékkal játszik, és hát hozzátette: olyan aranyos, úgy élvezi.

Hát persze h élvezi! Hagyni kell! Fejleszti az is! Érzelmileg és szellemileg is fejleszti.

Épp úgy, ahogyan az azonos neműek iránti mély érzelmeit is hagyni kell, nem sulykolni a sablonokat indirekt (ne adja isten: direkt) módon, hogy "csak a kislány játszik ám babávaaal, az én kisfiam kemény legééény.... meg csak ellentétes neműek szerelmesek ááááám, fúj de csúnya dolog, neked mély érzelmeid vannak egy azonos nemű iránt, ejnye-bejnye"...

Szóval ne csodálkozzunk, ha ennyi sok gyerek amolyan "osszuk el, ahogy esik úgy puffan" alapon viseltetik érzelemmel mások iránt... Játéknak aranyos még ovisként, de sokszor a mögöttes oka: a sablont erőltetik a gyerekek többségére, sajnos... És ez már NEM aranyos mögöttes tényező, nem aranyos ok... Nem direkt módon, de indirekten, pl a tévén át... vagypl a gyerekek által a szülők megfigyelésével... vagy pl szülői ráhatással stb., kit éppen mi ér, sajnos.

Ha hagynák teljesen kibontakozni az ovisokat, akkor teljesebben IS megélhetnék az érzelmeiket, játékaikat!! Nem pedig mindösszesen sablonos módon, meg felszínesen.

A felszínes játék is kell, de nem elégséges, h inkább az van engedve mindösszesen, miközben a mély és szabad érzelem meg elfojtva, direkt/indirekt módon, pl sablonok által...

Én 22 vagyok. Ovis koromban évekig többet éreztem egy kisfiú iránt, aki a csoporttársam volt. Ő olyan más volt, mint a többiek. Úgy éreztem, ő is olyan mély érzelmű, mint én. Elég valószínűnek tartom, hogy az ő érzései is legalább annyira erősek voltak irántam, mint az enyémek iránta. Mindig jött utánam, mindenkitől megvédett. Egyedül éreztem magam az oviban, nem szerettem oda járni, Ő volt az egyetlen csoporttársam, aki mellettem állt és hatással is volt rám. Később, kisiskolás korunkban én másik iskolába jártam, de mikor találkoztunk valahol, mindig ugyanúgy a sarkamban járt és kitartóan próbált közeledni felém. Én nagyon zárkózott voltam, ezért nem nagyon adtam tudtára az érzéseimet, de szerintem ez szerelem volt, mély nyomot hagyott bennem. Amiért felkerestem ezt a témát egyébként az, hogy néhány napja (18 év után) megkeresett ez a fiú (mára már férfi), és elhívott randizni. Azóta zakatolnak bennem az érzések és várom a randit.:) Szerintem a mi történetünk is bizonyítja, hogy VAN óvodáskori szerelem! De ahogy előttem is írták már néhányan, ahhoz olyan mély érzésekkel rendelkező gyermek kell... nagyon sok kisgyerkőc csak azért mondja és puszilkodik, mert ezt látta valahol és megtetszett neki.

22/L